A képmutatás magasiskolája

Nem is olyan régen még az volt a magyar helységnevek írásának legnagyobb akadálya, hogy ez ellentétes a törvénnyel. Tankönyvben ilyet nem lehet. És természetesen nem is európai megoldás, mint ahogy miniszterelnök-helyettesünk, az „európai standardok“ nagy hazai ismerője kifejtette. A kétnyelvűség a cool (menő), a földrajzi neveket (geografické názvy) is így kellene írni. (Zárójeles kérdés az olvasó számára: a magukat nagy szlováknak mondók számára a geografické miért nem zemepisné…?) A megoldás első hallásra talán modernül, európaiul is hangzik, gyenge pontja, hogy a tankönyvekből tanulóknak és diákoknak kell tanulniuk, akiket nem biztos, hogy pedagógiai szempontból legjobb a sok zárójelbe tett kifejezéssel összezavarni. Azt is jó lenne megtanítani az iskolás nebulókkal, hogy a kutya pes, a háromszög pedig trojuholník, mégsem jut eszébe senkinek sem – vagyis eddig nem jutott eszébe, de ezután talán… –, hogy zárójelben ezt is az adott tananyagot tárgyaló szövegbe ágyazza. Esetleg csak szlovákul írja le. Pedig az is fontos, hogy tudjuk mi fán terem a pes (kutya), nehogy megharapjon minket. Időközben valószínűleg elugatta magát az európai kutya (PES) is, így a szocialista nagykutyák társaságába nemrég visszavett kormánypárt visszavonulót fújt. Illetve irányt (smer) váltott.
A fenti álindokok mellé jött az elmúlt napokban ugyanis egy másik is: elmagyarosított neveknek nincs helyük a tankönyvekben. „Hangsúlyozom, hogy a tankönyvekbe olyan szlovák városok, falvak, folyók és hegységek nevei is belekerülnek, amelyeknek soha sem volt magyar megfelelője, tehát ezen nevek elmagyarosítása történik ezzel“ – mondta a miniszterelnök. Szegény folyók, hegyek és hegycsúcsok, ha tudnák, mit tartalmaznak magyar tankönyveink, valószínűleg az összes bennük élő, lakó halat, mókust és barnamedvét azon nyomban transzparensekkel a kormányhivatal elé küldenék tiltakozandó a nagy magyar magyarosítás ellen. Nehogy csak a baziniak tüntessenek ott a rájuk kényszerített szemétlerakó ellen… A helyzet viszont komolyabb, fájóbb. Már nem csak hazugságokat, de képmutatást is magában rejt.
Nem elég, hogy lehazudják a fél világot, és általánosan elfogadott normaként állítják be a tankönyvekben szereplő helységnevek kétnyelvűségét, nem elég, hogy lehazudják fél Szlovákiát, és a törvények által egyáltalán nem tárgyalt kötelezettségekkel argumentálnak. Ehhez még képmutató módon azt mondják, az elmagyarosított helyneveket nem lenne szabad tankönyvbe tenni. Csak a történelmieket. Képmutató, mert 1945 után idehaza szinte az összes magyar eredetű helységnevet kivégezték, egytől egyig szlováknak hangzó elnevezésekkel cserélték fel az eredeti hivatalos neveket. Ezek a nevek pedig pár kivételtől eltekintve mind a mai napig érvényesek. Számukra szentek és megváltoztathatatlanok. Ha egyenlő mércével mérnének, akkor egyformán zavarná őket a Máriatölgyes és a Štúrovo is. A félrevezetők és a képmutatók viszont nem ismernek egyenlő mércét.