2008. október 20., hétfő

Közlemény

Kilépve a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai Carmina szentélyében gyűltek össze, hogy világunk ügyes-bajos dolgait megvitassák, valamint, hogy virtuális anonimitásukat felfedve, arcukat egymással némileg megismertessék, véleményüket realtime is ütköztessék.
A résztvevők kinyilvánították szándékukat további szeánszok megrendezését illetően, valamint abbéli reményüknek adtak hangot, hogy társaságukhoz a blogoszféra többi mestere és főpapja is csatlakozik, szellemi felüdülés és töltekezés oázisaként szolgálva a közöny és a középszerűség sivatagában.

2008. október 17., péntek

Mestermű

Szokásomtól eltérően most rovöd leszek.
Egy Shooty-karikatúrát akartam csak belinkelni, s leírni: ez rohadt frappáns.
Így néz ki szerintem egy igazi Meisterwerk, amely ráadásul még a rajzon szereplő alak szájába írt szöveg nélkül is megállja a helyét. Sőt. Nagyon frappáns, nagyon jó.

Ui: Egyben elgondolkodtattathat (hm, ezt így írják) minket, mivé is lett a vén Európa. (Vagy már korábban, mindig is az volt? Ugye, hogy nem...)
Lukasenkó kicsit megriszálja előttünk magát, mi pedig hirtelen ágyba akarunk vele bújni. Putyin mester ágyasával... Félő, a végeredmény csak egy újabb pofára esés lesz.

2008. október 10., péntek

Miniszterek kénye-kedve


A botrányos honismereti tankönyvet és történelmi olvasókönyvet kiadó tankönyvkiadó sokat látott vezetője tegnap megmondta a tutit: nem a törvény, hanem a miniszteri ukáz a mérvadó, máskülönben becsukhatják a boltot. Avagy ahogy az illető fogalmazott: ha olyan tankönyvet adnak ki, amely megfelel a magyar pedagógusoknak, „megcseszi őket az SNS“. S bizony, egyszerre jóllakott kecskét és épen maradt káposztát még a népmesék világa sem ismer, az erőpozícióban Slota emberei ülnek, így a nemzeti kecskét kell jóllakatni. Mintha a könyvek az SNS-nek készülnének, nem pedig a magyar iskoláknak, ahol majd magyar tanárok fognak belőlük magyar gyerekeket tanítani.

A fenti kiadóvezetői kijelentés viszont azért is érdekes, mert ugyebár normális esetben a hatályos törvényeket és rendeleteket kell betartani, nem pedig a minisztérium mindenféle jogalapot nélkülöző törvénymagyarázataira támaszkodva cselekedni. Az oktatásügyi tárca nem arra van, hogy nyelv-, tábla-, önkormányzati, kartográfiai és másegyéb törvényeket magyarázzon, hanem arra, hogy normális feltételeket teremtsen az oktatásügy számára.

Ugyanakkor részben érthető a kiadóvállalatok hozzáállása is: ha nem táncolnak úgy, ahogy a minisztérium fütyül, „cseszhetik“ a tankönyveiket és a beléjük fektetett munkát. Ha a tárca által felügyelt illetékes bizottság nem adja meg az általuk kiadott tankönyvre áldását, az nem kerülhet az iskolákba s természetesen költségeiket sem fizeti meg az állam. Így tehát kvázi fölöslegbe írattak, szerkesztettek, lektoráltattak egy készülő tankönyvet, az maradhat elektronikus formában s várhat arra, hogy majd talán egy másik minisztériumi vezetőség alatt működő szakmai testület rábólint az új kötetre. Vagy pedig szépen átírják a tankönyvet a mindenható minisztérium követelményei alapján. Mondani sem kell, a kiadók nagy része majd ez utóbbit választja. Elvégre egy ideje már vége a szocinak, senki sem szeret raktárra gyártani. Ellenségeket keresni magának a mindenhatók körében, kiesni a bizniszből. Holmi pedagógiai és didaktikai elvek miatt…

Még szerencse, hogy egyéves álma után lassan az MKP is felébredt, s rájött, az oktatásügyi tárca és a „nemzetiek“ megzabolázására játszó, ám tőlük nagyon sokban nem különböző miniszterelnök-helyettes hosszú hónapok óta hülyeségeket zeng, amikor azt állítja: a nyelvtörvény írja elő a kötelező államnyelvi formát. Az idézett törvényben – ahogy például az Új Szó napilap hónapokkal korábban már megírta – egy szóval sem szerepel, hogy a kisebbségi iskoláknak kiadott tankönyvekben szlovák nyelven kell feltüntetni a földrajzi elnevezéseket. Mint ahogy a többi, korábban a tárca által előcibált jogszabályban sem. A probléma csak azzal van, hogy azóta már az iskolában vannak a minisztériumi agyrém által ihletett tankönyvek, s félő, 2010-ig csak hasonló szellemben írt kötetek hagyják majd el a nyomdákat. Vagy ami még valószínűbb, győz a miniszterelnök-helyettes „kompromisszumos“, „európai“, „standard“ megoldása – melyet az utóbb időben mintha az ellenzéki pártok is átvettek volna –, s a helyzet annyiban változik majd Mikolajék hibridségéhez képest: ezek után a szlovák alak mögött zárójelbe biggyesztve ott lesz a magyar elnevezés is. Ami akárhogyan is nézzük, az elmúlt évekhez képest így is jó nagy visszalépést jelent majd.