Amikor Slotának igaza van

Bármennyire meglepő a címben szereplő megállapítás, igaz. Van ilyen. Persze nincs mindenben igaza, de abban feltétlenül, amit a szokásos csütörtök reggeli, Robert Fico kormányfővel tartott eszmecseréje után mondott a szlovák–magyar viszony katasztrofális állapotával kapcsolatban. „Azért mert valaki valakiről úgy nyilatkozott, hogy fésületlen, és emiatt tör ki lassan a harmadik világháború, ez teljesen nevetséges“ – véli a nacionalista pártvezér. Ez valóban nevetséges lenne. „Csak a süketek és vakok nem látják, hogy ezek közönséges, primitív álindoklások“ – tette hozzá Slota. Ez is nagyrészt helyénvaló. Azt mindenki tudja, hogy Slota nem különösebben válogatja meg szavait, olykor alaposan „belebarmol“ a közbe, jókora nagyságú és szagú szóürülékeket hagyva maga után. Melyeket aztán partnereinek kell összetakarítaniuk. Ilyen politikusból van jópár nyugaton is, ezzel nem is lenne nagyobb probléma.
A fő gond nem azzal van, ahogyan Slota elmond valamit, hanem hogy mit mond és ez mi mindent von, vonhat maga után. Helyes a pártvezér azon meglátása, hogy nem a fésületlen, kócos kifejezések rontják elsősorban a két nemzet kapcsolatát, hanem – ezt már e sorok írója teszi hozzá – az a gyűlölet és megvetés, melyet ezek a szavak mintegy spanyolfalként eltakarnak. Hogy aztán azok, akik nem szeretnék a lényeget látni, egyszerűen az illető vulgarizmusában lássák a problémát. „Slota primitív alak, aki mindenkit megsért, de pártja standard képződmény, amely csak abban különbözik a többi párttól, hogy erélyesebben szólal fel a nemzeti kérdésekben“ – így az általános politikusi és politológusi vélekedés. (Tisztelet a kivételnek!) Holott az elsődleges problémát nem az okozza, hogy a nemzet Jankója lebohócozza Szent Istvánt vagy lekócosozza Göncz Kingát. Az elsődleges probléma a gyűlölet, mely az illető és az általa vezetett párt többi prominense irányából a magyarok felé árad. Gyűlölnek minket azért, mert magyarok vagyunk s gyűlölnek mindent, ami egy kicsit is magyar. Az, hogy ez Slota részéről mennyire számít puszta számításnak, haszonlesésnek, ebből a szempontból teljesen másodlagos. De addig, amíg a közéletre befolyással bírók szlovákok nagy része ezt nem tudatosítja, nem remélhető előrelépés. Ha Slota holnaptól egy vulgáris és sértő kifejezést sem tenne, nem jelentene többé problémát? Nem, ő akkor is ugyanaz a gyűlöletkeltő alak maradna, csak elfogadhatóbb csomagolásban.
„Csak a süketek és vakok nem látják, hogy ezek közönséges, primitív álindoklások“ – üzente Slota azoknak, akik az általa mondott vulgarizmusokat tartják a szlovák–magyar jószomszédi kapcsolatok kerékkötőjének. Valóban: ne legyünk süketek és vakok!