Korvin Máté, az igazságos

Tudom, nem túl szép dolog kollégákat ekézni, mert tévedni emberi dolog stb., de azért vannak helyzetek, amikor az ember azt mondja: hát ezt azért már mégse!

A szlovák hírügynökségek ma egy érdekes közvélemény-kutatásról adtak ki híranyagokat. A V4-es országok lakóinak társadalmi emlékezetét kutatták, felmérve, mely történelmi személyiségeket tartanak a legpozitívabbnak, illetve legnegatívabbnak a magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek. A felmérés eredményeiről pénteken vagy szombaton lehet bővebben olvasni az Új Szóban (aki az alap adatokra kíváncsi, klikkeljen ide).

Ami miatt ezt a rövid bejegyzést írom, az az, hogy a SITA-s és TASR-es kollégák Mátyás királyt – aki harmadik lett a magyar büszkeségi listán – nemes egyszerűséggel Máté kiránynak fordították. Sőt, még azt is hozzátették: „Máté király, közismertebb nevén Korvin Máté“. (Eredetiben: „kráľa Matúša, známeho aj ako Matúš Korvín“.) Ahogy Besenyő Pista bácsi szokta volt mondani: nóóóóórmális?

A malőr valószínűleg azért történt, mert kb. cseh alaphírből fordították az anyagot. A csehek Matyášnak hívják Mátyást. (A csehben kvázi Mátyás és Máté egyazon név két verziója.) Csak azt nem értem, hogyan cseszhette ezt el mind a két hírügynökség? Ráadásul a hibára egész mostanáig (a hírt délelőtt adták ki, most 6 óra van) nem jöttek rá, nem adtak ki javítást. Hiszen nem egy portugál uralkodóról van szó, akiről azt sem tudjuk itt Szlovákiába, hogy ki fia borja. Mátyás király a szlovák történelemtankönyvekben is ott díszeleg, „Uhorsko“ királya volt, tehát a szlovákok uralkodója is.

Mit lehet hozzáfűzni? Durva.

A holnapi lap

Izgalmas dolog az újságírás. Főként akkor, ha pörögnek az események. Ha pedig a történések szálát egy lapzárta vágja ketté, még inkább.

Ma (kedden) úgy kellett hat oldalt megtöltenünk egyetlen egy témával, hogy a végeredményt csak sejteni lehetett. Sejteni... ez talán nem a legmegfelelőbb szó, mert nap közben már gyakorlatilag eldőlt, hogy a Radičová-kormány megbukik. (Amiért egyébként nagy kár, pláne azért, mert ezután valószínűleg csak rosszabb jöhet. Először a bizonytalanság, majd várhatóan Fico és csapata. Őket meg nem kell bemutatni. Ja, és a mentőöv meg úgyis el lesz fogadva, tehát ennyi értelme volt a renitenskedésnek.) De hiába lehetett gyakorlatilag tudni, mi lesz, ha maga a szavazás csak késő este került sorra (mint később kiderült, 10-kor), az utolsó oldalnak viszont fél nyolckor kell a nyomdába mennie. Mondjuk a Sme sem állt ebből a szempontból sokkal jobban, igaz, az ő nyugati kiadásuk később zár, de ez egyrészt nem minden oldalra igaz, és még ha igaz is lenne, azért 14 oldalt átírni fél óra alatt nem lehet.
Mert ugyebár, ha valami várhatóan meg is fog történni, gyakorlatilag tuti, hogy meg fog történni, még nem történt meg. Érdekes dolog úgy írni a lapot, úgy válogatni a témákat és dolgozni azokat fel, hogy ha véletlenül valamilyen csoda folytán megváltozna a helyzet, akkor másnap mindenki komplett idiótának tart majd minket. És jogosan, mert az olvasót nem kell, hogy érdekelje, mikor van a lapzárta.
Azt hiszem ilyen helyzettel még a legtapasztaltabb újságírók is csak egy-kétszer találkoztak életükben. De legalább nem írtunk hülyeséget, mert valóban megbukott a kormány. Sajnos.

Csak egy link

http://konzervatorium.blog.hu/2011/01/07/forradalom_utan_orban_beismero_vallomasaig



Megj.: Régóta nem olvastam ilyen precíz, pártnyalizásoktól és egyéb voluntarizmusoktól mentes, elgondolkodtató blogbejegyzést. Pedig minden nap átpásztázom a releváns magyar - főként jobboldali - blogokat.


EZ A FRISS: 

Összevetettem példának okáért a Galántai járás választási adatait. Elnökválasztás 1. fordulója, benne Bárdos eredménye, és a 2012-es parlamenti választás járási eredménye - az MKP és a Híd szereplése. Községsoros adatok. Az első grafon az látszik, hogy Gyula arányaiban messze többet szerzett, mint két éve az MKP.



Ha összeadjuk az MKP és a Híd eredményét - a Galántai járásban a Híd jobban szerepelt -, akkor már az jön ki, hogy Gyula kevesebbet kapott.



Ami miatt azt írtam, hogy mindenki úgy magyarázhatja, ahogy akarja, az a következő graf. Fent relatív számok voltak, ez itt a szavazatok száma - abszolút számokban. Ha valaki azt akarja majd bebizonyítani, hogy csak az MKP-sok szavaztak Bárdosra, a többieket nem sikerült megszólítani a kampánnyal, akkor egy ilyet fog elővenni: 



Ez az értelmezés ugyanakkor azért nem állja meg a helyét - persze annak, aki fogékony az ilyen értelmezésre, ez is elég bizonyíték -, mert azt feltételezi, hogy a 2012-es MKP-szavazók sokkal alacsonyabb részvételnél is fogták magukat, és diszciplináltal mind egy szálig elmentek választani. Ami nonszensz. A választási kedv csökkenése az ő számukat is meg kellett, hogy tizedelje, illetve tőlük is valszeg voltak olyanok, akik más jelöltre, pl. Kiskára szavaztak. 

Ha megnézzük a Híd 2012-es eredményeit - ismét százalékos - és Gyula mostani eredményességét, látszik, hogy azért a hidasok részéről volt kiaknázatlan tartalék bőven.


Nézzünk egy másik példát. Komáromi járás - ezt azért választotam, mert itt 2012-ben járási szinten az MKP nyert. Ha megnézzük Bárdos és az MKP 2012-es szavazatarányát, akkor már sokkal kisebb differencia mutatkozik. 


Itt a 2012-es hidas és a mostani Bárdos-szavazatok. 


Komáromból sajnos szavazatszámos adatom még nincs, majd elkészítem. 
Summa summarum, a két járás alapján: Bárdos szavazótáborának gerincét a 2012-es MKP-választók adták, ám jött erre hidas szavazó és/vagy bizonytalan is. Annak eldöntése, hogy pontosan milyen arányba, viszont egyrészt elég komplikált művelet, már-már zaccból jósolás kategória, másrészt hogy legalább megközelítőleg pontos adatokat kapjunk, ahhoz az összes járás községsoros adatait végig kéne zongorázni.