Így nem lehet választást nyerni

Láttam egy hirdetést az újságban, majd ma egy plakát fotóját is. És azt mondtam magamban: ez az illető komolyan meg akarja nyerni az államfő-választást? Igen, a képen Iveta Radičová ellenzéki elnökjelölt billboardja látható, valami hasonló jelent meg pár hete többek között az Új Szóban is.
Természetesen elmélkedhetünk arról, milyen jó az, hogy magyarul is kampányol az illető. De még mielőtt ettől elszállnánk, illene megjegyezni, hogy az illető harmadrészt az MKP jelöltje is, miközben a magyar párt is beleszáll valamilyen formában – pénzzel is?... – kampányába. Így azt hiszem nem óriási előrelépés, hanem szinte csak a minimum, hogy a magát a nacionalista (és szocialista, stb.) Ivan Gašparovičcsal szemben meghatározó jelölt a magyar vidéken megereszt pár magyar megaplakátot is.
A bejegyzés elején szereplő kérdés tehát nem a magyar szöveget érinti, hanem magát a reklámot, mint üzenethordozót. Ezt látva pedig mindkét szemem sír. Radičová egy alternatíva az „autóversenyzővel“ szemben, de ilyen kampánnyal komolyan gondolják, hogy nyerhet? A plakátot látva azt hittem, a tervezők valahol a 90-es években élnek még. És most ne azt vegyük, hogy a normálisabb emberek úgyis rá szavaznak (vagy Mikloškóra, de ez egy külön bejegyzés témája kell, hogy legyen), nem pedig a nép „Gašpijára“. A kampány nem azoknak szól, akik úgyis elmennek szavazni és tudják, kire voksolnak majd. Itt a tesze-toszákat kell meggyőzni, az ingatagokat kell lehengerelni. Ehhez pedig értelmes és tömör jelszavak kellenek, azt kell érzékeltetni a választókkal, hogy én, a jelölt egy teljesen más minőséget képviselek mint a konkurencia, én vagyok a jövő, a több lehetőség, a másik pedig a múlt, amelyet illene lezárni. Rólam beszéljetek! És persze könyörtelenül ki kell használni a különbségeket: Radičová nő, ráadásul sokkal fiatalabb is fő ellenfelénél.
A képen látható plakát mondhatni az eddigi Radičová-kampány szerencsétlenkedéseinek legjobb illusztrációja. Amikor november 17-én az ellenzéki jelölt bejelentette, indul az államfőválasztáson, üres frázisokkal teli beszédében azt is felvetette, hogy ezzel a bejelentéssel talán törvényt sért. Mondani sem kell, ezután ez utóbbi momentum rezonált napokig a médiában. Pedig a sajtó nagyobbik része neki drukkol. (Ez egyébként a rossz tematizáció egyik iskolapéldája lehetne.) A kampányt bejelentő és a stábot bemutató sajtótájékoztató után pedig a kommentárok egy része szarkasztikusan arról írt, a kampányban szótárakat kellene osztogatni, hogy a potenciális választók is megértsék, mi a fenéről beszél a jelölt.
Radičová egy aranyos nőszemély, aki emellett nagyon okos is, a szociális ügyekben pedig rendkívül otthonosan mozog. Ennyi. Ez nem kevés, de ezzel nem fog választásokat nyerni. Mint ahogy a Flašík előtti időket idéző billboardokkal sem, mégha azok Dél-Szlovákiában magyarul is tartalmazni fogják a jelszavakat.
Érzésem szerint a győzelemhez – vagy legalább a szoros vereséghez – több kell. Sokkal több. Mégha a jelenleg is regnáló államfő verhetetlennek is tűnik. Nem az. De ilyen kampánnyal az marad.