Plakátharc, a tökéletes gumicsont

Szórakoztató vagy elszomorító? Politikai "botrány", az ellenség "arcátlan kampányhúzásainak" leleplezései az MKP illetve a Híd fanblogjain. Ez aztán a téma...

Komolyan mondom, nincs is fontosabb téma mostanság! Mert hát persze ez kis hazánkban annyira egyedi. Itt még sohasem firkáltak össze plakátot, a konkurencia nem ragasztott át hirdetést.
Csak most. Az MKP! Pedig Berényi és Őry mást ígért! Illetve frászt, a Híd, pontosabban a Most-Híd, amely plakátháborút vív.
Idétlen, hülye téma, egy igazi "hitvita". Amiben az egyik oldal előveszi a fényképezőgépet, lefotózza saját kedvencei összecseszett plakátjait - mert melyik pártnak nincs ilyen? -, majd egy blogbejegyzésben elszörnyülködik azon, hogy milyen mocskos, primitív a másik oldal, mert ilyenre adja a fejét. S mivel, ahogy írtam, nincs párt, amelynek ne lennének összecseszett plakátjai, ezt a játékot a másik oldal is eljátszhatja. S gyárthat hozzá - mindkét társaság - egy kis politikai elméletet is arról, hogy ezt az ellenfél bizony célzatosan, központilag irányítva viszi végbe, mert olyan azért mégsincs, hogy ott helyben egy-két süket arc csak úgy összemázolja vagy letépdesi a hirdetéseket.
S amíg erről írunk és olvasunk, legalább nem kell azon gondolkodunk, hogy valójában mit is kínál az egyik vagy a másik csapat... (És akkor most inkább fejezzük be az írást ezzel a három ponttal...)

Korvin Máté, az igazságos

Tudom, nem túl szép dolog kollégákat ekézni, mert tévedni emberi dolog stb., de azért vannak helyzetek, amikor az ember azt mondja: hát ezt azért már mégse!

A szlovák hírügynökségek ma egy érdekes közvélemény-kutatásról adtak ki híranyagokat. A V4-es országok lakóinak társadalmi emlékezetét kutatták, felmérve, mely történelmi személyiségeket tartanak a legpozitívabbnak, illetve legnegatívabbnak a magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek. A felmérés eredményeiről pénteken vagy szombaton lehet bővebben olvasni az Új Szóban (aki az alap adatokra kíváncsi, klikkeljen ide).

Ami miatt ezt a rövid bejegyzést írom, az az, hogy a SITA-s és TASR-es kollégák Mátyás királyt – aki harmadik lett a magyar büszkeségi listán – nemes egyszerűséggel Máté kiránynak fordították. Sőt, még azt is hozzátették: „Máté király, közismertebb nevén Korvin Máté“. (Eredetiben: „kráľa Matúša, známeho aj ako Matúš Korvín“.) Ahogy Besenyő Pista bácsi szokta volt mondani: nóóóóórmális?

A malőr valószínűleg azért történt, mert kb. cseh alaphírből fordították az anyagot. A csehek Matyášnak hívják Mátyást. (A csehben kvázi Mátyás és Máté egyazon név két verziója.) Csak azt nem értem, hogyan cseszhette ezt el mind a két hírügynökség? Ráadásul a hibára egész mostanáig (a hírt délelőtt adták ki, most 6 óra van) nem jöttek rá, nem adtak ki javítást. Hiszen nem egy portugál uralkodóról van szó, akiről azt sem tudjuk itt Szlovákiába, hogy ki fia borja. Mátyás király a szlovák történelemtankönyvekben is ott díszeleg, „Uhorsko“ királya volt, tehát a szlovákok uralkodója is.

Mit lehet hozzáfűzni? Durva.

A holnapi lap

Izgalmas dolog az újságírás. Főként akkor, ha pörögnek az események. Ha pedig a történések szálát egy lapzárta vágja ketté, még inkább.

Ma (kedden) úgy kellett hat oldalt megtöltenünk egyetlen egy témával, hogy a végeredményt csak sejteni lehetett. Sejteni... ez talán nem a legmegfelelőbb szó, mert nap közben már gyakorlatilag eldőlt, hogy a Radičová-kormány megbukik. (Amiért egyébként nagy kár, pláne azért, mert ezután valószínűleg csak rosszabb jöhet. Először a bizonytalanság, majd várhatóan Fico és csapata. Őket meg nem kell bemutatni. Ja, és a mentőöv meg úgyis el lesz fogadva, tehát ennyi értelme volt a renitenskedésnek.) De hiába lehetett gyakorlatilag tudni, mi lesz, ha maga a szavazás csak késő este került sorra (mint később kiderült, 10-kor), az utolsó oldalnak viszont fél nyolckor kell a nyomdába mennie. Mondjuk a Sme sem állt ebből a szempontból sokkal jobban, igaz, az ő nyugati kiadásuk később zár, de ez egyrészt nem minden oldalra igaz, és még ha igaz is lenne, azért 14 oldalt átírni fél óra alatt nem lehet.
Mert ugyebár, ha valami várhatóan meg is fog történni, gyakorlatilag tuti, hogy meg fog történni, még nem történt meg. Érdekes dolog úgy írni a lapot, úgy válogatni a témákat és dolgozni azokat fel, hogy ha véletlenül valamilyen csoda folytán megváltozna a helyzet, akkor másnap mindenki komplett idiótának tart majd minket. És jogosan, mert az olvasót nem kell, hogy érdekelje, mikor van a lapzárta.
Azt hiszem ilyen helyzettel még a legtapasztaltabb újságírók is csak egy-kétszer találkoztak életükben. De legalább nem írtunk hülyeséget, mert valóban megbukott a kormány. Sajnos.

Csak egy link

http://konzervatorium.blog.hu/2011/01/07/forradalom_utan_orban_beismero_vallomasaig



Megj.: Régóta nem olvastam ilyen precíz, pártnyalizásoktól és egyéb voluntarizmusoktól mentes, elgondolkodtató blogbejegyzést. Pedig minden nap átpásztázom a releváns magyar - főként jobboldali - blogokat.


EZ A FRISS: 

Összevetettem példának okáért a Galántai járás választási adatait. Elnökválasztás 1. fordulója, benne Bárdos eredménye, és a 2012-es parlamenti választás járási eredménye - az MKP és a Híd szereplése. Községsoros adatok. Az első grafon az látszik, hogy Gyula arányaiban messze többet szerzett, mint két éve az MKP.



Ha összeadjuk az MKP és a Híd eredményét - a Galántai járásban a Híd jobban szerepelt -, akkor már az jön ki, hogy Gyula kevesebbet kapott.



Ami miatt azt írtam, hogy mindenki úgy magyarázhatja, ahogy akarja, az a következő graf. Fent relatív számok voltak, ez itt a szavazatok száma - abszolút számokban. Ha valaki azt akarja majd bebizonyítani, hogy csak az MKP-sok szavaztak Bárdosra, a többieket nem sikerült megszólítani a kampánnyal, akkor egy ilyet fog elővenni: 



Ez az értelmezés ugyanakkor azért nem állja meg a helyét - persze annak, aki fogékony az ilyen értelmezésre, ez is elég bizonyíték -, mert azt feltételezi, hogy a 2012-es MKP-szavazók sokkal alacsonyabb részvételnél is fogták magukat, és diszciplináltal mind egy szálig elmentek választani. Ami nonszensz. A választási kedv csökkenése az ő számukat is meg kellett, hogy tizedelje, illetve tőlük is valszeg voltak olyanok, akik más jelöltre, pl. Kiskára szavaztak. 

Ha megnézzük a Híd 2012-es eredményeit - ismét százalékos - és Gyula mostani eredményességét, látszik, hogy azért a hidasok részéről volt kiaknázatlan tartalék bőven.


Nézzünk egy másik példát. Komáromi járás - ezt azért választotam, mert itt 2012-ben járási szinten az MKP nyert. Ha megnézzük Bárdos és az MKP 2012-es szavazatarányát, akkor már sokkal kisebb differencia mutatkozik. 


Itt a 2012-es hidas és a mostani Bárdos-szavazatok. 


Komáromból sajnos szavazatszámos adatom még nincs, majd elkészítem. 
Summa summarum, a két járás alapján: Bárdos szavazótáborának gerincét a 2012-es MKP-választók adták, ám jött erre hidas szavazó és/vagy bizonytalan is. Annak eldöntése, hogy pontosan milyen arányba, viszont egyrészt elég komplikált művelet, már-már zaccból jósolás kategória, másrészt hogy legalább megközelítőleg pontos adatokat kapjunk, ahhoz az összes járás községsoros adatait végig kéne zongorázni. 

Gyenge pillanatok

Legyünk bizakodóak, s mondjuk azt, gyenge pillanat. Ha durvábban akarnánk fogalmazni, azt írnánk, baromság. Nemzeti együttműködés nyilatkozata minden középületre.

Valami ilyesmire mi is emlékezhetünk. Pár hónapja a borgőzös pártelnök vezette SNS állt elő az ötlettel, hogy minden tanteremben biggyesszék ki a szlovák zászlót, címert, himnuszt és az alkotmány bevezető szövegét. Az ország egyik része röhögött, a másik meg fogta a fejét. De túléltük, s talán van remény rá, hogy a hazafiassági törvény végül elfogadott felpuhított verzióját is módosítja avagy eltörli majd az új kormányzat.
Most Orbánék próbálkoznak valami hasonlóval. Csak ők nem zászlókkal és címerekkel dobálóznak, azok már ott vannak minden középületen (ezzel amúgy természetesen semmi baja sincs e sorok szerzőjének). Most a „forradalmi nyilatkozatot“ kell kitenni. Pihent agy kell egy ilyen javaslat kiötléséhez, bízzunk benne, hogy csak pillanatnyi elgyengülés eredménye. Mert ha nem, akkor az nagyon szomorú...

Ki nyer ma?

A jobboldali pártok a kormányprogramról tárgyalnak, egy korábbi egyezség szerint kedden nyilvánosságra kellene hozni az új program alaptéziseit. Kedd este van, se program, se tézisek. Ki nyer ezzel? Nézzük meg mindezt tisztán médiaszemponból.

Nyomtatott, internetes és elektronikus média. Melyik mivel járt volna a legjobban? Ha 6-ig sikeresen lezárták volna a tárgyalásokat, s rövid időn belül a sajtó képviselői elé álltak volna a pártvezérek, azzal még szinte mind a három médiatípus jól járt volna. A tévék híradóiba szinte minden befért volna, a nyomtatott sajtónak is lett volna még 2-3 vagy 4 órája – attól függően, hol mikor van a lapzárta – minél több hír és részlet begyömöszölésére a másnapi lapokba. A fő nyertes viszont a tévé lett volna, hiszen kvázi ők jöttek volna ki vele elsőként a hírekkel, a másnapi lapokban nagyon sok új nem lett kapott volna helyet az este elhangzottakhoz képest.
Egy este fél nyoc–nyolcas tájékoztatással már jobban jártak volna a lapok, az esti híradók ugyanis még semmiről sem tudtak volna beszámolni. Így másnap szinte mindenki a nyomtatott sajtóból értesült volna a program alaptételeiről – persze tudjuk, hogy van TA3 is, és esti hírműsor a köztévén, de ezeket viszonylag kevesen nézik.
Ha viszont csak este 10 után állnak a pártvezérek a nyilvánosság elé, a nagy nyertes az internetes média. A tévékből minden kimarad, a printek szintén nem tudják behozni az újdonságokat, ellenben az internetes lapok másnap reggel már tele lennének az aktuális hírekkel, ha kell, minden részletével.
Most valószínűleg ez utóbbi fog bekövetkezni.

Lenni vagy nem lenni

Pár héttel ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy az MKP a következő hónapokban a címben szereplő shakespeare-i kérdésre fogja keresni válaszát. Ám a népakarat nagy úr, ezért a párt vezetőinek s főként az úgynevezett egyszerű párttagoknak az elkövetkező hetekben a létkérdésen kell morfondírozniuk.

Melynek megválaszolására távolról sincs annyi idő, mint a választások éjszakáján tűnt. Sőt a sikeres feltámadás nagyrészt külső tényezőktől függ, lett légyen bármilyen is az MKP-s küldöttek és pártirányítók válasza az idézett angol klasszikus kérdésére.

Azon a bizonyos választási éjszakán sokan talán bele sem gondoltak, hogy ez a vokscsata lehet az utolsó, ahol az MKP eséllyel indul. A párt jövője ugyanis jelenleg alapvetően két, politikai értelemben erős kézben összpontosul: Bugár Béla és Orbán Viktor markában. Ennél rosszabb hír pedig nem is lehet a párt tagjai számára, ugyanis, ha előbbi viszonylag ügyesen, utóbbi pedig racionálisan politizál a következő négy évben, akkor az MKP 2014-ben – ha még létezni fog – csak a futottak még kategóriában vesz részt a parlamenti választásokon.

A másfél hete elért 4,33 százalék azt jelenti, hogy jelenleg 109 ezer voks hever a földön. Aligha képzelhető el, hogy egy ilyen nagyságú szavazatszám ne érdekelné a Hídat, s ne tenne meg mindent annak érdekében, hogy ezeket a voksokat becsatornázza az elkövetkező négy évben. Erre pedig jelenleg minden esélye megvan. Kormányzó pártként az egész választási ciklusban, de legfőképpen a választások előtt megfelelő módon fogja tudni magát prezentálni a magyar választók előtt: elég néhány kilométer R7-es és/vagy R2-es útszakasz, pár felújított tornaterem, kicserélt tető s egyéb apróság a „régióknak”. A 2010 és 2014 közötti időszak pedig várhatóan a szlovák–magyar kapcsolatok terén távolról sem lesz olyan hektikus, mint az elmúlt négy esztendő volt. „Megígértük s megvalósítottuk: csökkentettük a feszültséget” – szólhat a lózung négy év múlva.

2014-ben tehát a honi magyar választópolgár a következő dilemma előtt fog állni: szavazzak a kormányzó magyar pártra, mely – vélt, valós vagy beígért – támogatásokat hozott régiómba, melyet elfogadnak partnerei, mely elősegítette a szlovák–magyar fronton „kitört” tűzszünetet (függetlenül attól, hogy tettek-e érte valamit, vagy a nagy világbéke csak azért állt be, mert a Smer és az SNS éppen ellenzékben találta magát). Vagy adjam le a voksomat a négy évig a közélet perifériáján oxidáló MKP-ra, melynek bejutása kérdéses, szlovák partnerek általi elfogadottsága szintúgy?

Ha Bugár a következő négy évben jól játssza ki ászait, az MKP egyetlen reménye Orbán Viktor marad. Ha a Fidesz elnöke a leendő szlovák kormánnyal szemben konfrontatív politikát fog folytatni, a Hídat pedig látványosan ignorálja, esetleg leárulózza, akkor még reménykedhetnek Berényiék. Ha viszont Orbán úgy dönt, az 1998-as forgatókönyvet porolja le, s egyfajta modus vivendit talál a Híddal, akkor ez a vonat is elmegy az MKP számára. Persze kérdéses, hány párttagot fog ez akkor még érdekelni, hány polgármester és alacsonyabb szintű politikus „megy át hídba” vagy Híd-támogatta függetlenbe már a közelgő helyhatósági választások előtt.