Korvin Máté, az igazságos

Tudom, nem túl szép dolog kollégákat ekézni, mert tévedni emberi dolog stb., de azért vannak helyzetek, amikor az ember azt mondja: hát ezt azért már mégse!

A szlovák hírügynökségek ma egy érdekes közvélemény-kutatásról adtak ki híranyagokat. A V4-es országok lakóinak társadalmi emlékezetét kutatták, felmérve, mely történelmi személyiségeket tartanak a legpozitívabbnak, illetve legnegatívabbnak a magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek. A felmérés eredményeiről pénteken vagy szombaton lehet bővebben olvasni az Új Szóban (aki az alap adatokra kíváncsi, klikkeljen ide).

Ami miatt ezt a rövid bejegyzést írom, az az, hogy a SITA-s és TASR-es kollégák Mátyás királyt – aki harmadik lett a magyar büszkeségi listán – nemes egyszerűséggel Máté kiránynak fordították. Sőt, még azt is hozzátették: „Máté király, közismertebb nevén Korvin Máté“. (Eredetiben: „kráľa Matúša, známeho aj ako Matúš Korvín“.) Ahogy Besenyő Pista bácsi szokta volt mondani: nóóóóórmális?

A malőr valószínűleg azért történt, mert kb. cseh alaphírből fordították az anyagot. A csehek Matyášnak hívják Mátyást. (A csehben kvázi Mátyás és Máté egyazon név két verziója.) Csak azt nem értem, hogyan cseszhette ezt el mind a két hírügynökség? Ráadásul a hibára egész mostanáig (a hírt délelőtt adták ki, most 6 óra van) nem jöttek rá, nem adtak ki javítást. Hiszen nem egy portugál uralkodóról van szó, akiről azt sem tudjuk itt Szlovákiába, hogy ki fia borja. Mátyás király a szlovák történelemtankönyvekben is ott díszeleg, „Uhorsko“ királya volt, tehát a szlovákok uralkodója is.

Mit lehet hozzáfűzni? Durva.

Egy érdekes próbálkozás

Mától a SITA hírügynökség magyar nyelven is közöl híreket. A próbálkozás díjazandó, habár kérdéses, nem jött-e későn, illetve lesz-e rá elég vevő.

Merthogy a SITA magáncég, amely az állami TASR-rel szemben egy fillér költségvetési támogatást sem kap. Léte-nemléte csak a vevőkön – pontosabban saját ügyességén – múlik. Ebből a szempontból érdemes megnézni az új próbálkozást. Mert ugyebár beszélhet az ügynökség főszerkesztője és a témában megkérdezettek akármennyit is a kisebbségi magyarok jobb tájékoztatásáról, a szlovák–magyar közeledés felé tett lépésről, egy a lényeg: ha hosszú távon nem lesz rentábilis a szolgáltatás, akkor be fog fuccsolni. A magánvállalatok általában más (látványosabb, jobban eladható) formáját szokták választani a céges filantrópiának.
Nézzük meg közelebbről a szolgáltatást. A SITA kezdetben napi 15–20 hírt szeretne kiadni, ezeket ingyen elérhetővé teszi mindenki számára. (A bizniszben is olykor úgy működik ez, mint a kokóval: először ingyen kell adni, ha rászokott a nép, akkor lehet csak pénzt kérni érte.) A kérdés természetesen az: ki fizet majd a SITA-nak ezekért a hírekért – amikor már fizetős lesz (az összes vagy a nagy része) –, illetve milyen pluszbevételre számít a cég? Merthogy a szlovákiai magyar média eddig is a SITA vevője volt (nyomtatott lapok mellett a parameter.sk és a bumm.sk portálokon is lépten-nyomon SITA-hírbe ütközünk). Tény, hogy a szlovmagy újságírók dolgát nagyon is megkönnyítené, ha csak szerkeszteni, kiegészítgetni kellene az alaphírt, nem pedig még fordítani is. De: a potenciális vevőkör már eddig is vevő volt, kit lehet még rajtuk kívül megszólítani? Avagy ez a lépés egy megelőző csapás akart lenni az állami TASR felé, mely az utóbbi időben dömpingárakkal döngette a szlovákiai médiák kapuit. (Merthogy egy államilag dotált cég megengedheti magának a nem piaci árakat is...) S nagyon sok helyen befogadásra is lelt. Lehet, hogy a SITA mostani lépésével olyan helyzetet akart teremteni, hogy a közeljövőben jelenlegi magyar ügyfeleinek ne legyen oka (pénzügyi és emocionális – már ha utóbbiról beszélhetünk egyáltalán az üzleti életben) átpártolnia a konkurenciához? A magyar „szerkesztőség“ fenntartása ugyanis nem filléres mulatság – folyamatos közléshez legalább 2–3 emberre szükség van, s ez csak az abszolút minimum –, mégha csak félállásban vagy vállalkozói szerződéssel alkalmaznak is pár embert, akik ráadásul csak fordítani fogják a már meglévő szlovák híreket. Megjegyzendő: itt sem mindegy, hogy kiket (és mennyiért) szerződtet a cég. Ha ugyanis a hírek nem lesznek profin fordítva, jól megszerkesztve, akkor a vevőkör számára gyakorlatilag használhatatlanná válnak, s a szlovmagy médiamunkások inkább a szlovák eredetit fogják fordítani, mintsem az összecsapott fordításokat javítgatni. Ez utóbbival nem ritkán sokkal több bosszúság szokott lenni, mint a fordítgatással.
A próbálkozás mindenesetre egyedi és érdekes. Egyben docséretre méltó is – van olyan szlovák cég, mely a „magyar nyelvben“ is lát fantáziát.