Hedviges fíling

Igen. Ez már egy életérzés. DAC-os tömegverés kérdésében lassan oda jutunk, ahol immár több mint két éve leledzik a pórul járt egykori nyitrai diáklány megverésének az ügye. Arról, hogy hinnünk kell valamelyik verzióban, mert a felelős szervek képtelenek lezárni a nyomozást, avagy egyértelmű bizonyítékokat elénk tárni.

Először kődobáló szurkolókról hallottunk, majd az ellenfél szektorába rontani kívánó huligánokról. Akiket meg kellett állítani. De mindez persze dokumentálva van. Majd a rendőrökkel verekedő vagy verekedni kívánó, a rend őreit provokáló szurkerekről szólt a nóta. Akiket meg kellett fékezni. Ez is dokumentálva van. Több órás videofelvételen. És persze majd mi is megnézhetjük. Meg a magyar hatóságok. A videó csak nem jön, helyette kapunk pillanatképeket. Verekedő drukkerekről. S hogy mikor dulakodnak, a rendőrattak előtt, közben vagy utána? Mikor repülnek az identifikálatlan repülő tárgyak? Előtte. Ha úgy akarom látni. Közben, ha úgy gondolom. Ha úgy hiszem. Ha elhiszem. Itt a Hedvig-fíling. Nagy hévvel bejelentett eredmények, bizonyítékok, melyek viszont egyrészt késnek, másrészt kiderül róluk, hogy nem éppen azt bizonyítják, amit a rendőrség állít. Hanem éppenséggel a fordítottját. Az alapvető kérdés így már lassan nem is az, miért vertek el egy lelátónyi embert Szerdahelyen, hanem az, hogy mit csinál a rendőrség és miért? Hogyan vezetik azt a szervezetet, amelynek védenie kellene a polgárokat. Ha valóban megdönthetetlen bizonyítékaik vannak, azt 24 órán belül be kellett volna mutatniuk – hogy megnyugtassák a kedélyeket. Ha birtokukban van az egyértelmű bizonyíték, már azzal is hibát követtek el, hogy soknapos totojázásukkal és mellébeszélésükkel tovább mérgesítették a szlovák-magyar kapcsolatokat. És ez még rosszabb – most mélységes elnézést kérek a kékre vert valódi és áldrukkerektől –, mint az a tény, hogy jópár embert vélhetően ártatlanul pufáltak el. Abba az eshetőségbe pedig bele se gondoljunk inkább, hogy a rendőrség szánt szándékkal tartja vissza a felvételeket, vagy nincsenek is ilyen képek, csak nem merik beismerni a túlkapást (mely lehetett sima amatőrizmus eredménye is), esetleg előre eltervelt akcióról volt szó.
És most ugyebár lassan megint ott tartunk, ahol a Hedvig-ügyben voltunk két évvel ezelőtt. Hitkérdéssé válik egy olyan ügy, mely nem kellene, hogy az legyen. Hinni Istenben kell, nem pedig abban, hogy jogosan vagy jogtalanul vertek véresre többtucat drukkert. Ha szlovák vagyok, inkább hiszek a szlovák miniszternek és a szlovák rendőrségnek, ha pedig magyar, inkább elhiszem a megvert magyar szurkolók és a magyar szemtanúk állítását.
Isten azt akarja, hogy higgyünk, ő nem küld kézzel fogható bizonyítékokat. A szlovák belügyre is vonatkozik a régi bölcsesség: semmi jó sem születik abból, ha istennek képzeljük magunkat.