Lenni vagy nem lenni

Pár héttel ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy az MKP a következő hónapokban a címben szereplő shakespeare-i kérdésre fogja keresni válaszát. Ám a népakarat nagy úr, ezért a párt vezetőinek s főként az úgynevezett egyszerű párttagoknak az elkövetkező hetekben a létkérdésen kell morfondírozniuk.

Melynek megválaszolására távolról sincs annyi idő, mint a választások éjszakáján tűnt. Sőt a sikeres feltámadás nagyrészt külső tényezőktől függ, lett légyen bármilyen is az MKP-s küldöttek és pártirányítók válasza az idézett angol klasszikus kérdésére.

Azon a bizonyos választási éjszakán sokan talán bele sem gondoltak, hogy ez a vokscsata lehet az utolsó, ahol az MKP eséllyel indul. A párt jövője ugyanis jelenleg alapvetően két, politikai értelemben erős kézben összpontosul: Bugár Béla és Orbán Viktor markában. Ennél rosszabb hír pedig nem is lehet a párt tagjai számára, ugyanis, ha előbbi viszonylag ügyesen, utóbbi pedig racionálisan politizál a következő négy évben, akkor az MKP 2014-ben – ha még létezni fog – csak a futottak még kategóriában vesz részt a parlamenti választásokon.

A másfél hete elért 4,33 százalék azt jelenti, hogy jelenleg 109 ezer voks hever a földön. Aligha képzelhető el, hogy egy ilyen nagyságú szavazatszám ne érdekelné a Hídat, s ne tenne meg mindent annak érdekében, hogy ezeket a voksokat becsatornázza az elkövetkező négy évben. Erre pedig jelenleg minden esélye megvan. Kormányzó pártként az egész választási ciklusban, de legfőképpen a választások előtt megfelelő módon fogja tudni magát prezentálni a magyar választók előtt: elég néhány kilométer R7-es és/vagy R2-es útszakasz, pár felújított tornaterem, kicserélt tető s egyéb apróság a „régióknak”. A 2010 és 2014 közötti időszak pedig várhatóan a szlovák–magyar kapcsolatok terén távolról sem lesz olyan hektikus, mint az elmúlt négy esztendő volt. „Megígértük s megvalósítottuk: csökkentettük a feszültséget” – szólhat a lózung négy év múlva.

2014-ben tehát a honi magyar választópolgár a következő dilemma előtt fog állni: szavazzak a kormányzó magyar pártra, mely – vélt, valós vagy beígért – támogatásokat hozott régiómba, melyet elfogadnak partnerei, mely elősegítette a szlovák–magyar fronton „kitört” tűzszünetet (függetlenül attól, hogy tettek-e érte valamit, vagy a nagy világbéke csak azért állt be, mert a Smer és az SNS éppen ellenzékben találta magát). Vagy adjam le a voksomat a négy évig a közélet perifériáján oxidáló MKP-ra, melynek bejutása kérdéses, szlovák partnerek általi elfogadottsága szintúgy?

Ha Bugár a következő négy évben jól játssza ki ászait, az MKP egyetlen reménye Orbán Viktor marad. Ha a Fidesz elnöke a leendő szlovák kormánnyal szemben konfrontatív politikát fog folytatni, a Hídat pedig látványosan ignorálja, esetleg leárulózza, akkor még reménykedhetnek Berényiék. Ha viszont Orbán úgy dönt, az 1998-as forgatókönyvet porolja le, s egyfajta modus vivendit talál a Híddal, akkor ez a vonat is elmegy az MKP számára. Persze kérdéses, hány párttagot fog ez akkor még érdekelni, hány polgármester és alacsonyabb szintű politikus „megy át hídba” vagy Híd-támogatta függetlenbe már a közelgő helyhatósági választások előtt.

Pár no comment a hétvégéről

Nem csak a munkanapok, a hétvégék is számos borsos közéleti eseményt, beszólást szállítanak. Az alábbiakban az utóbbi két nap általam legszebbjeinek tartottakat gyűjtöttem össze egy csokorba.

Csáky Pál Tornalja környékén 103 km/h-s sebességgel hajtott egy 50 km/h-s sebességkorlátozású területen. Igen, politikusokkal sajnos megesik. És az sem volt szép, hogy Csáky szart rá kifizetni a 400 ojrós büntit - pedig ő tényleg megtehetné -, beérte egy híg kis bocsánatkéréssel. "Valószínűleg kissé túllőttem a célon. Állítólag 50-es van ott, nem tudom, valahogy nem vettem észre" - mondta. Poénos egy fickó...
De nem ez a lényeg! Hanem az, ahogy egyesek ezt megkommentálták. Jöjjön az első hétvégi gyöngyszem, Rafael Rafaj szájából: "Nem is azzal van a gond, hogy a képviselői mentelemi jogára hivatkozott, hanem hogy nem próbált emberi módon kommunikálni." Mármint a rendőrrel. Hát igen, nem lehet mindenki olyan kommunikációs géniusz, mint Rafaj pártbeli főnöke, aki pár hete szépen lekommunikálta problémáját a parlament parkolóházában szolgálatot teljesítő rendőrnővel. "Te p...! Azonnal engedd be a sofőrömet! Ki vagy te? Mit keresel itt? Hogy hívnak téged, te p...?" Kommunikáció mindenek felett.

Államfőnkről eddig is tudtuk, hogy a populizmus és képmutatás mestere. A hétvégén ez utóbbi oldalát domborította egy kicsit ki. Gašparovič szerint elfogadhatatlan, úgymond arrogáns, hogy az ellenzéki képviselők és a média egy része az Alkotmánybíróság döntését kritizálja, mert az meg merte szüntetni a Speciális Bíróságot. "Szokatlan, kvalifikálatlan, illetlen s főként arrogáns a médiában támadni az Alkotmánybíróság bíráinak döntéseit, ahogyan a többi bíróság bíráinak erkölcsi kreditjét kérdőre vonni" - véli az államelnök. Most tegyük félre azt, hogy mit gondolunk - s velünk együtt az ország nagy része is a hazai bíróságok munkájáról -, ehelyett nézzük meg a 90-es évek Gašparovičát. Aki akkor parlamenti elnökként egészen másként kezelte az Alkotmánybíróság döntéseit. Amikor a testület kimondta, hogy az akkori parlament alkotmányellenesen fosztotta meg mandátumától František Gaulidert, ő nem kritizált arrogáns módon. Egyszerűen csak nem respektálta a bíróság döntését. Nem szebb megoldás ez? Most mit kell hümmögni, sokkal egyszerűbb szembeköpni, nem?

Végül jöjjön egy vasutas hír. Röviden: az orosz vasúti társaság vezérigazgatója járt mifelénk, új szélesnyomtávú vagonok átadásán vett részt Tőketerebesen. Tudjuk, Ficóék szélesnyomtávú vasutat akarnak nyomtani Szlovákián keresztül Bécsbe, valójában ez a projekt kapott egy kis PR-t ezzel a terebesi kiruccanással - ahová természetesen a kormányfő sem volt rest elmenni.
Nézzük először Fico üzenetét. "Meg vagyok róla győződve, hogy ez az aktivitás rendkívül fontos Kelet-Szlovákia szempontjából" - mondta Fico. Valóban. Jelenleg az 5000 ezer lakosú Tiszacsernyőn és környékén 10 emberből 11 a vasútnál dolgozik, ezek nagy része abból él, hogy a szlovák-ukrán határon ér véget a szélesnyomtáv. Ha megépül az országot átszelő szélesnyomtáv, keleten gyakorlatilag mindenkit kirúgnak, hogy helyettük Pozsonyban vagy Bécsben vegyenek fel 1500 - 3000 rakodómunkást. Ja, hogy ott nem találnak olyat, aki annyi pénzétz lapátolna, mint Csernyőn? Nem baj, majd szélesnyomtávon fogjuk őket Pozsonyba szállítani szállítani...
Az eksönön Fico mellett az orosz vendég is "villantott" egyet. "A szélesnyomtávú vasút iránt nagy érdeklődést mutatnak magyar és lengyel partnereink. Az elmúlt hétvégén többször beszéltünk erről a magyarokkal, akik igyekeznek minket tárgyalóasztalhoz húzni. Informáltak minket arról, hogy nagyon szeretnék kiépíteni a szélesnyomtávú vasutat, s ezt a projektet a kormány is támogatja és van rá pénze is" - mondta a Vlagyimir Ivanovics Jakunyin névre hallgató orosz vasúti vezérigazgató. A magyar kormány valószínűleg a napokban azért kezdeményezte a 13. havi nyugdíj eltörlését, hogy a szélesnyomtávra spórolhasson. Van ott pénz, perszehogy... Még jó, hogy Jakunyin elvtárs van, akiket ennyire hülyének nézhet.