Gyenge pillanatok

Legyünk bizakodóak, s mondjuk azt, gyenge pillanat. Ha durvábban akarnánk fogalmazni, azt írnánk, baromság. Nemzeti együttműködés nyilatkozata minden középületre.

Valami ilyesmire mi is emlékezhetünk. Pár hónapja a borgőzös pártelnök vezette SNS állt elő az ötlettel, hogy minden tanteremben biggyesszék ki a szlovák zászlót, címert, himnuszt és az alkotmány bevezető szövegét. Az ország egyik része röhögött, a másik meg fogta a fejét. De túléltük, s talán van remény rá, hogy a hazafiassági törvény végül elfogadott felpuhított verzióját is módosítja avagy eltörli majd az új kormányzat.
Most Orbánék próbálkoznak valami hasonlóval. Csak ők nem zászlókkal és címerekkel dobálóznak, azok már ott vannak minden középületen (ezzel amúgy természetesen semmi baja sincs e sorok szerzőjének). Most a „forradalmi nyilatkozatot“ kell kitenni. Pihent agy kell egy ilyen javaslat kiötléséhez, bízzunk benne, hogy csak pillanatnyi elgyengülés eredménye. Mert ha nem, akkor az nagyon szomorú...

Ki nyer ma?

A jobboldali pártok a kormányprogramról tárgyalnak, egy korábbi egyezség szerint kedden nyilvánosságra kellene hozni az új program alaptéziseit. Kedd este van, se program, se tézisek. Ki nyer ezzel? Nézzük meg mindezt tisztán médiaszemponból.

Nyomtatott, internetes és elektronikus média. Melyik mivel járt volna a legjobban? Ha 6-ig sikeresen lezárták volna a tárgyalásokat, s rövid időn belül a sajtó képviselői elé álltak volna a pártvezérek, azzal még szinte mind a három médiatípus jól járt volna. A tévék híradóiba szinte minden befért volna, a nyomtatott sajtónak is lett volna még 2-3 vagy 4 órája – attól függően, hol mikor van a lapzárta – minél több hír és részlet begyömöszölésére a másnapi lapokba. A fő nyertes viszont a tévé lett volna, hiszen kvázi ők jöttek volna ki vele elsőként a hírekkel, a másnapi lapokban nagyon sok új nem lett kapott volna helyet az este elhangzottakhoz képest.
Egy este fél nyoc–nyolcas tájékoztatással már jobban jártak volna a lapok, az esti híradók ugyanis még semmiről sem tudtak volna beszámolni. Így másnap szinte mindenki a nyomtatott sajtóból értesült volna a program alaptételeiről – persze tudjuk, hogy van TA3 is, és esti hírműsor a köztévén, de ezeket viszonylag kevesen nézik.
Ha viszont csak este 10 után állnak a pártvezérek a nyilvánosság elé, a nagy nyertes az internetes média. A tévékből minden kimarad, a printek szintén nem tudják behozni az újdonságokat, ellenben az internetes lapok másnap reggel már tele lennének az aktuális hírekkel, ha kell, minden részletével.
Most valószínűleg ez utóbbi fog bekövetkezni.

Lenni vagy nem lenni

Pár héttel ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy az MKP a következő hónapokban a címben szereplő shakespeare-i kérdésre fogja keresni válaszát. Ám a népakarat nagy úr, ezért a párt vezetőinek s főként az úgynevezett egyszerű párttagoknak az elkövetkező hetekben a létkérdésen kell morfondírozniuk.

Melynek megválaszolására távolról sincs annyi idő, mint a választások éjszakáján tűnt. Sőt a sikeres feltámadás nagyrészt külső tényezőktől függ, lett légyen bármilyen is az MKP-s küldöttek és pártirányítók válasza az idézett angol klasszikus kérdésére.

Azon a bizonyos választási éjszakán sokan talán bele sem gondoltak, hogy ez a vokscsata lehet az utolsó, ahol az MKP eséllyel indul. A párt jövője ugyanis jelenleg alapvetően két, politikai értelemben erős kézben összpontosul: Bugár Béla és Orbán Viktor markában. Ennél rosszabb hír pedig nem is lehet a párt tagjai számára, ugyanis, ha előbbi viszonylag ügyesen, utóbbi pedig racionálisan politizál a következő négy évben, akkor az MKP 2014-ben – ha még létezni fog – csak a futottak még kategóriában vesz részt a parlamenti választásokon.

A másfél hete elért 4,33 százalék azt jelenti, hogy jelenleg 109 ezer voks hever a földön. Aligha képzelhető el, hogy egy ilyen nagyságú szavazatszám ne érdekelné a Hídat, s ne tenne meg mindent annak érdekében, hogy ezeket a voksokat becsatornázza az elkövetkező négy évben. Erre pedig jelenleg minden esélye megvan. Kormányzó pártként az egész választási ciklusban, de legfőképpen a választások előtt megfelelő módon fogja tudni magát prezentálni a magyar választók előtt: elég néhány kilométer R7-es és/vagy R2-es útszakasz, pár felújított tornaterem, kicserélt tető s egyéb apróság a „régióknak”. A 2010 és 2014 közötti időszak pedig várhatóan a szlovák–magyar kapcsolatok terén távolról sem lesz olyan hektikus, mint az elmúlt négy esztendő volt. „Megígértük s megvalósítottuk: csökkentettük a feszültséget” – szólhat a lózung négy év múlva.

2014-ben tehát a honi magyar választópolgár a következő dilemma előtt fog állni: szavazzak a kormányzó magyar pártra, mely – vélt, valós vagy beígért – támogatásokat hozott régiómba, melyet elfogadnak partnerei, mely elősegítette a szlovák–magyar fronton „kitört” tűzszünetet (függetlenül attól, hogy tettek-e érte valamit, vagy a nagy világbéke csak azért állt be, mert a Smer és az SNS éppen ellenzékben találta magát). Vagy adjam le a voksomat a négy évig a közélet perifériáján oxidáló MKP-ra, melynek bejutása kérdéses, szlovák partnerek általi elfogadottsága szintúgy?

Ha Bugár a következő négy évben jól játssza ki ászait, az MKP egyetlen reménye Orbán Viktor marad. Ha a Fidesz elnöke a leendő szlovák kormánnyal szemben konfrontatív politikát fog folytatni, a Hídat pedig látványosan ignorálja, esetleg leárulózza, akkor még reménykedhetnek Berényiék. Ha viszont Orbán úgy dönt, az 1998-as forgatókönyvet porolja le, s egyfajta modus vivendit talál a Híddal, akkor ez a vonat is elmegy az MKP számára. Persze kérdéses, hány párttagot fog ez akkor még érdekelni, hány polgármester és alacsonyabb szintű politikus „megy át hídba” vagy Híd-támogatta függetlenbe már a közelgő helyhatósági választások előtt.

Kettős látásmód

A kormányfőről a magyar kettős állampolgárság vitájában is bebizonyosodott, hogy maximálisan szelektíven tud bánni a realitással. Az ügyek valós súlyától teljesen függetlenül képes valamiből „igazi ügyet”, míg a sokkal fontosabb, ám a kényelmetlenebb és államférfiúi képességeket feltételező döntéseket későbbre halasztja.

A magyar állampolgárság felvételét könnyítő törvénymódosítás kapcsán Fico villámgyorsan össze tudta hívni a kormány biztonsági tanácsát, egyik napról a másikra döntöttek a parlament rendkívüli ülésének összehívásáról és gyorsított eljárásban el tudta készíttetni a szlovák állampolgársági törvény módosítását. A görögöknek nyújtandó szlovákiai kölcsön ügyében már nem volt ekkora a sietség. Pedig a két ügy között óriási a különbség.

Evidens, a kormánykoalíció által is elismert tény, hogy a helléneknek nyújtandó hitelre mindenképpen rá kell bólintania a szlovák törvényhozásnak. A kölcsönt az eurózóna államainak vezetői már jóvá is hagyták, tehát itt az idő, hogy – amint azt az alkotmány és a vonatkozó uniós szerződések is előírják – a parlament is áldását adja a hitelre. Mely, ráadásul, minden szlovák állampolgárt – nemzetiségtől és párthovatartozástól függetlenül – érinteni fog. A hitelt ugyanis mi adjuk, s közgazdászok szerint nagy valószínűséggel az összeg többségét soha nem látjuk viszont. Ebben az ügyben Ficót kezdetben nem érdekelte a parlament véleménye, később csak annyit mondott: legjobb lesz, ha erről a választások után alakuló új törvényhozás dönt.

A magyar állampolgársági törvény módosításának kérdésében már nem volt ilyen gáláns és „belátó”. Pedig a magyar kettős állampolgárság intézménye csak az ország lakosainak 10-15 százalékát érintheti (ennyien beszélnek magyarul és tudják bizonyítani, hogy őseik egykor magyar állampolgárok voltak), ráadásul uniós állampolgárként és a schengeni határokon belüli tér lakóiként nekik sem nyújt kézzelfogható előnyt. A többieket pedig semmiféle hátrány nem éri. A törvényt ráadásul még meg sem szavazták – a hírek szerint erre ma délelőtt kellene sort kerítenie az Országgyűlésnek –, hatályossá pedig csak augusztus 20-án válik. A gyakorlatban pedig csak jövő év január elsejétől kezdik alkalmazni. Summa summarum, egy ütős szlovák ellenvélemény megfogalmazására még fél éve lett volna az új parlamentnek, Fico mégis már most szükségét érezte, hogy rendkívüli körülmények között minden fontos szlovák szerv tárgyaljon róla.

Virtuális kormányzás – mondhatnánk minderre. A lényeges kérdésekről hadd tárgyaljunk később, a szinte senkit sem érintő, ám jobban eladható ügyeknek viszont kerítsünk nagy feneket. Június 12-e hivatott arról dönteni, hogy ez a jövőben is így lesz-e.

Programajánló: Trianon

Ma délután a Týžden konzervatív közéleti hetilap Trianon: 90 éves trauma címen nyilvános beszélgetőestet tart Pozsonyban, a GUnaGU színházban. A vitaest 18 órakor kezdődik, három magyar (Kollai István, Zahorán Csaba, Morvay Péter), valamint egy szlovák résztvevője (Milan Zemko) lesz. A beszélgetést a Týždeň két szerkesztője vezeti.

Kollai és Zahorán fiatal magyarországi történészek, akik többedmagukkal évekkel ezelőtt megalapították a Terra Recognita társulást. Mindketten Kiss Gy. Csaba tanítványai. Érdeklődési körül a szlovák–magyar történelmi kapcsolatok, Meghasadt múlt címen 2008-ban egy tanulmánykötetet adtak ki a témában. Ez párhuzamosan szlovák nyelvű kiadásban is megjelent. Morvay Péter a Sme napilap kommentátora és külpolitikai munkatársa. Milan Zemko szlovák történész, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa. Az 1989 előtti rendszer nem nagyon szerette, „világnézetileg“ Zemkót a nemzeti történészek közé lehetne sorolni (nem tévesztendő össze a nacionalista, maticás stb. történetírókkal és hamisítókkal).
A felhozatal alapján úgy tűnik, érdekes beszélgetőest alakulhat ki este.

A szóvivő

Kellemes karácsonyi, boldog húsvéti ünnepeket. Avagy, amikor a szóvivő olyasmiket csinál, amit senki sem vár tőle, ami viszont normális esetben a munkája lenne, azzal nem sokat foglalkozik. Habár őt ezért fizetik.

A Smer médiamunkásai arról ismertek, hogy azért vannak fizetve, minél kevesebbet és idétlenebb csomagolásban adják elő a sajtó képviselőinek. Ez alól Katarína Kližanová Rýsová, a párt szóvivője sem kivétel. Habár ő általában elérhetőbb, mint a kormányszóvivő vagy a kormányhivatal kommunikációs osztályának vezetője, de van úgy, hogy náluk ő sem mond többet. És azt is hasonló stílusban nyomatja le.
Amihez viszont Kližanovának tehetsége van, az a „poénos“ ünnepi üdvözletek megkreálása. Karácsonykor egy ilyen darabbal sokkolta/szórakoztatta a sajtómunkásokat, most is saját(ságos) alkotással rukkolt elő.

A család szentsége

Szeretné tiszteletben tartani a család szentségét – az index.hu cikke szerint ezzel hárította el a sajtó kérdéseit Tőkés László, miután kiderült, felesége beadta a válókeresetet. Az válóok az asszony szerint: a férj számtalanszor megcsalta őt az elmúlt 25 évben.

A kérdés adott: miért a kellemetlen kérdések feltevésekor apellál az illető a család szentségének tiszteletben tartására? Azt nem a házasság évei, évtizedei alatt kellett volna tiszteletben tartania? Pláne akkor, ha egyházi emberről, korábbi püspökről van szó.