Programajánló: Trianon

Ma délután a Týžden konzervatív közéleti hetilap Trianon: 90 éves trauma címen nyilvános beszélgetőestet tart Pozsonyban, a GUnaGU színházban. A vitaest 18 órakor kezdődik, három magyar (Kollai István, Zahorán Csaba, Morvay Péter), valamint egy szlovák résztvevője (Milan Zemko) lesz. A beszélgetést a Týždeň két szerkesztője vezeti.

Kollai és Zahorán fiatal magyarországi történészek, akik többedmagukkal évekkel ezelőtt megalapították a Terra Recognita társulást. Mindketten Kiss Gy. Csaba tanítványai. Érdeklődési körül a szlovák–magyar történelmi kapcsolatok, Meghasadt múlt címen 2008-ban egy tanulmánykötetet adtak ki a témában. Ez párhuzamosan szlovák nyelvű kiadásban is megjelent. Morvay Péter a Sme napilap kommentátora és külpolitikai munkatársa. Milan Zemko szlovák történész, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa. Az 1989 előtti rendszer nem nagyon szerette, „világnézetileg“ Zemkót a nemzeti történészek közé lehetne sorolni (nem tévesztendő össze a nacionalista, maticás stb. történetírókkal és hamisítókkal).
A felhozatal alapján úgy tűnik, érdekes beszélgetőest alakulhat ki este.

A szóvivő

Kellemes karácsonyi, boldog húsvéti ünnepeket. Avagy, amikor a szóvivő olyasmiket csinál, amit senki sem vár tőle, ami viszont normális esetben a munkája lenne, azzal nem sokat foglalkozik. Habár őt ezért fizetik.

A Smer médiamunkásai arról ismertek, hogy azért vannak fizetve, minél kevesebbet és idétlenebb csomagolásban adják elő a sajtó képviselőinek. Ez alól Katarína Kližanová Rýsová, a párt szóvivője sem kivétel. Habár ő általában elérhetőbb, mint a kormányszóvivő vagy a kormányhivatal kommunikációs osztályának vezetője, de van úgy, hogy náluk ő sem mond többet. És azt is hasonló stílusban nyomatja le.
Amihez viszont Kližanovának tehetsége van, az a „poénos“ ünnepi üdvözletek megkreálása. Karácsonykor egy ilyen darabbal sokkolta/szórakoztatta a sajtómunkásokat, most is saját(ságos) alkotással rukkolt elő.

A család szentsége

Szeretné tiszteletben tartani a család szentségét – az index.hu cikke szerint ezzel hárította el a sajtó kérdéseit Tőkés László, miután kiderült, felesége beadta a válókeresetet. Az válóok az asszony szerint: a férj számtalanszor megcsalta őt az elmúlt 25 évben.

A kérdés adott: miért a kellemetlen kérdések feltevésekor apellál az illető a család szentségének tiszteletben tartására? Azt nem a házasság évei, évtizedei alatt kellett volna tiszteletben tartania? Pláne akkor, ha egyházi emberről, korábbi püspökről van szó.

Lokális bloggersűrűsödés Dunaszerdahelyen

Az FMKBAT, azaz a Felvidéki Magyar Közéleti Bloggerek Alkalmi Társasága március 26-án a Csallóköz fővárosában tartotta idei első találkozóját, ahol megvitatták az elmúlt és a következő néhány hónap eseményeit. Tekintettel a kemény témákra - és mivel szinte mindenki autóval érkezett - a Nevada pub legfelső szintjének félreeső asztalán ezúttal csak alkoholmentes sörök üvegei szaporodtak. A társaság hosszas tárgyalás (és a pincérre való várás) után a következő pontokat osztja meg a nyilvánossággal:

- Örömmel tölt el minket, hogy a találkozón a hölgyek aránya rekordot döntött, minden negyedik résztvevő ugyanis nőnemű volt. Ezúton is bíztatjuk őket, hogy véleményeikkel, írásaikkal színesítsék a férfiak egyeduralmában elszürkült blogvilágot!

- A helyszín nem volt véletlen: boldogan várjuk a dunaszerdahelyi és a Felvidék minden szegletében élő grafomán polgártársakat, hogy véleményüket ne rejtsék véka alá, és csatlakozzanak!

- A blogírást és egyéb tevékenységünket használjuk arra, hogy szlovákiai magyar imázs pozitív irányban fejlődjön, a helyi és regionális magyar kezdeményezéseket támogassuk, a jellegzetességeket reklámozzuk, hogy tényleg büszkén mondhassuk, hogy Felvidék, én így
szeretlek!

- Amíg a politikusok - őszintén remélve, hogy nem szalmaláng-jelleggel - beléptek a blog világába, addig mi, a szlovákiai magyar bloggerek egy szelete, miután egymásnak már meg mertük mutatni magunkat, leküzdve további komplexusainkat is vállaljuk, hogy a közeljövőben offline, hús-vér emberként is megjelenünk.

Tisztelettel: A hírlapíró és a halál, A szótlan szemtanú, Körkép, Tizedes, Komáromi Blog

Orbán átrajzolja a világtérképet

Elég egy évértékelés, és komoly hangsúlyeltolódások történnek a világ egyetemes térképén. Orbán, Emerson, Lake & Palmer.

Vannak beszédek, melyek hatással vannak az egész világra. Magyar politikusnak ez ritkán adatik meg, most viszont összejött. Orbán Viktor magyar mitológiai népvezér a héten ismét megmutatta, ő komolyan veszi (egyik kedvenc) szlogenjét: merjünk nagyok lenni. Mertünk is. Miután Orbán pénteki évértékelése elején a cím említése nélkül idézett egy brit rockegyüttes dalából, a szám youtube-os klipje által átrajzolódott a világ térképe. A számot órák, napok alatt több ezren hallgatták meg – pedig még klip sincs hozzá, csak a dalt tartalmazó lemez borítója látszik egész végig –, vasárnap délutánra pedig a Hand of truth videóját a statisztikák szerint már Magyarországról tekintették meg a legtöbbször, a legtöbben. Messze a legtöbbször, messze a legtöbben. Így lehet egy csapásra meghódítani a webkettő világát! Pedig az egész csupán egy homályba vesző utalással indult.
Az már más kérdés, hogy a beszéd írói kicsit jobban is odafigyelhettek volna, amikor ezzel a számmal példálóztak, de ez már más lapra tartozik. Meg hát úgysem lesz belőle címlapsztori. Mert amúgy most őszintén: ki a fenét izgat, hogy ez egy 1994-es dal, melynek megjelenésekor a népvezér már régen nem 17 volt, ahogy a beszédben állította, ráadásul nagyon is kérdéses, hogy egyáltalán hallotta-e számot korábban, hiszen a lemez a fénykorában egyébként jó dalokat is produkáló együttes egyik leggyengébb hanghordozói közé tartozik.
Őszinte és igaz kezek helyett ha ELP, akkor inkább ez.

A kedves vevő

Mindent a kedves vevőért – valahogy így kellene gondolkodnia minden szolgáltatónak és eladónak. A valóság néha kissé távolabb van ettől. Kis személyes ankét és eredményei.

Egyik unokatestvérem jóvoltából hétvégén Prágába készülünk – egy utazási csekk „segítségével“ –, ennek apropóján napokkal ezelőtt mailt írtam néhány ottani szállodának. Arra lettem volna kíváncsi, van-e szabad helyük az általam megadott időpontra, lehet-e náluk a megadott a napokra azzal a bizonyos utazási csekkel szállást foglalni, illetve, hogy be tudnak-e biztosítani nekünk egy kiságyat. Merthogy akkor még úgy volt, kislányunk is velünk jön.
A rövidke, illedelmes megfogalmazásban képernyőre vitt mailt három hotelnek küldtem el, hétfőn este. Ezek közül az egyik szerda délelőtt válaszolt, a második hat nap után, a harmadik pedig még válaszra sem méltatott minket. (A leveleket a szállodák honlapján feltüntetett, a rezervációk számára fenntartott címekre küldtük.)
Prága persze Prága, oda jobban dőlnek a turisták, mint Pozsonyba vagy a Tátrába, de azért mégiscsak elgondolkodtató ez a hozzáállás. Persze lehet, hogy csak „rossz“ napjaik voltak. Inkább bele sem gondolok, mi lett volna, ha három szlovákiai hotelnek küldök ilyen tárgyú maileket...

Egy érdekes próbálkozás

Mától a SITA hírügynökség magyar nyelven is közöl híreket. A próbálkozás díjazandó, habár kérdéses, nem jött-e későn, illetve lesz-e rá elég vevő.

Merthogy a SITA magáncég, amely az állami TASR-rel szemben egy fillér költségvetési támogatást sem kap. Léte-nemléte csak a vevőkön – pontosabban saját ügyességén – múlik. Ebből a szempontból érdemes megnézni az új próbálkozást. Mert ugyebár beszélhet az ügynökség főszerkesztője és a témában megkérdezettek akármennyit is a kisebbségi magyarok jobb tájékoztatásáról, a szlovák–magyar közeledés felé tett lépésről, egy a lényeg: ha hosszú távon nem lesz rentábilis a szolgáltatás, akkor be fog fuccsolni. A magánvállalatok általában más (látványosabb, jobban eladható) formáját szokták választani a céges filantrópiának.
Nézzük meg közelebbről a szolgáltatást. A SITA kezdetben napi 15–20 hírt szeretne kiadni, ezeket ingyen elérhetővé teszi mindenki számára. (A bizniszben is olykor úgy működik ez, mint a kokóval: először ingyen kell adni, ha rászokott a nép, akkor lehet csak pénzt kérni érte.) A kérdés természetesen az: ki fizet majd a SITA-nak ezekért a hírekért – amikor már fizetős lesz (az összes vagy a nagy része) –, illetve milyen pluszbevételre számít a cég? Merthogy a szlovákiai magyar média eddig is a SITA vevője volt (nyomtatott lapok mellett a parameter.sk és a bumm.sk portálokon is lépten-nyomon SITA-hírbe ütközünk). Tény, hogy a szlovmagy újságírók dolgát nagyon is megkönnyítené, ha csak szerkeszteni, kiegészítgetni kellene az alaphírt, nem pedig még fordítani is. De: a potenciális vevőkör már eddig is vevő volt, kit lehet még rajtuk kívül megszólítani? Avagy ez a lépés egy megelőző csapás akart lenni az állami TASR felé, mely az utóbbi időben dömpingárakkal döngette a szlovákiai médiák kapuit. (Merthogy egy államilag dotált cég megengedheti magának a nem piaci árakat is...) S nagyon sok helyen befogadásra is lelt. Lehet, hogy a SITA mostani lépésével olyan helyzetet akart teremteni, hogy a közeljövőben jelenlegi magyar ügyfeleinek ne legyen oka (pénzügyi és emocionális – már ha utóbbiról beszélhetünk egyáltalán az üzleti életben) átpártolnia a konkurenciához? A magyar „szerkesztőség“ fenntartása ugyanis nem filléres mulatság – folyamatos közléshez legalább 2–3 emberre szükség van, s ez csak az abszolút minimum –, mégha csak félállásban vagy vállalkozói szerződéssel alkalmaznak is pár embert, akik ráadásul csak fordítani fogják a már meglévő szlovák híreket. Megjegyzendő: itt sem mindegy, hogy kiket (és mennyiért) szerződtet a cég. Ha ugyanis a hírek nem lesznek profin fordítva, jól megszerkesztve, akkor a vevőkör számára gyakorlatilag használhatatlanná válnak, s a szlovmagy médiamunkások inkább a szlovák eredetit fogják fordítani, mintsem az összecsapott fordításokat javítgatni. Ez utóbbival nem ritkán sokkal több bosszúság szokott lenni, mint a fordítgatással.
A próbálkozás mindenesetre egyedi és érdekes. Egyben docséretre méltó is – van olyan szlovák cég, mely a „magyar nyelvben“ is lát fantáziát.