Orbán átrajzolja a világtérképet

Elég egy évértékelés, és komoly hangsúlyeltolódások történnek a világ egyetemes térképén. Orbán, Emerson, Lake & Palmer.

Vannak beszédek, melyek hatással vannak az egész világra. Magyar politikusnak ez ritkán adatik meg, most viszont összejött. Orbán Viktor magyar mitológiai népvezér a héten ismét megmutatta, ő komolyan veszi (egyik kedvenc) szlogenjét: merjünk nagyok lenni. Mertünk is. Miután Orbán pénteki évértékelése elején a cím említése nélkül idézett egy brit rockegyüttes dalából, a szám youtube-os klipje által átrajzolódott a világ térképe. A számot órák, napok alatt több ezren hallgatták meg – pedig még klip sincs hozzá, csak a dalt tartalmazó lemez borítója látszik egész végig –, vasárnap délutánra pedig a Hand of truth videóját a statisztikák szerint már Magyarországról tekintették meg a legtöbbször, a legtöbben. Messze a legtöbbször, messze a legtöbben. Így lehet egy csapásra meghódítani a webkettő világát! Pedig az egész csupán egy homályba vesző utalással indult.
Az már más kérdés, hogy a beszéd írói kicsit jobban is odafigyelhettek volna, amikor ezzel a számmal példálóztak, de ez már más lapra tartozik. Meg hát úgysem lesz belőle címlapsztori. Mert amúgy most őszintén: ki a fenét izgat, hogy ez egy 1994-es dal, melynek megjelenésekor a népvezér már régen nem 17 volt, ahogy a beszédben állította, ráadásul nagyon is kérdéses, hogy egyáltalán hallotta-e számot korábban, hiszen a lemez a fénykorában egyébként jó dalokat is produkáló együttes egyik leggyengébb hanghordozói közé tartozik.
Őszinte és igaz kezek helyett ha ELP, akkor inkább ez.

A kedves vevő

Mindent a kedves vevőért – valahogy így kellene gondolkodnia minden szolgáltatónak és eladónak. A valóság néha kissé távolabb van ettől. Kis személyes ankét és eredményei.

Egyik unokatestvérem jóvoltából hétvégén Prágába készülünk – egy utazási csekk „segítségével“ –, ennek apropóján napokkal ezelőtt mailt írtam néhány ottani szállodának. Arra lettem volna kíváncsi, van-e szabad helyük az általam megadott időpontra, lehet-e náluk a megadott a napokra azzal a bizonyos utazási csekkel szállást foglalni, illetve, hogy be tudnak-e biztosítani nekünk egy kiságyat. Merthogy akkor még úgy volt, kislányunk is velünk jön.
A rövidke, illedelmes megfogalmazásban képernyőre vitt mailt három hotelnek küldtem el, hétfőn este. Ezek közül az egyik szerda délelőtt válaszolt, a második hat nap után, a harmadik pedig még válaszra sem méltatott minket. (A leveleket a szállodák honlapján feltüntetett, a rezervációk számára fenntartott címekre küldtük.)
Prága persze Prága, oda jobban dőlnek a turisták, mint Pozsonyba vagy a Tátrába, de azért mégiscsak elgondolkodtató ez a hozzáállás. Persze lehet, hogy csak „rossz“ napjaik voltak. Inkább bele sem gondolok, mi lett volna, ha három szlovákiai hotelnek küldök ilyen tárgyú maileket...

Egy érdekes próbálkozás

Mától a SITA hírügynökség magyar nyelven is közöl híreket. A próbálkozás díjazandó, habár kérdéses, nem jött-e későn, illetve lesz-e rá elég vevő.

Merthogy a SITA magáncég, amely az állami TASR-rel szemben egy fillér költségvetési támogatást sem kap. Léte-nemléte csak a vevőkön – pontosabban saját ügyességén – múlik. Ebből a szempontból érdemes megnézni az új próbálkozást. Mert ugyebár beszélhet az ügynökség főszerkesztője és a témában megkérdezettek akármennyit is a kisebbségi magyarok jobb tájékoztatásáról, a szlovák–magyar közeledés felé tett lépésről, egy a lényeg: ha hosszú távon nem lesz rentábilis a szolgáltatás, akkor be fog fuccsolni. A magánvállalatok általában más (látványosabb, jobban eladható) formáját szokták választani a céges filantrópiának.
Nézzük meg közelebbről a szolgáltatást. A SITA kezdetben napi 15–20 hírt szeretne kiadni, ezeket ingyen elérhetővé teszi mindenki számára. (A bizniszben is olykor úgy működik ez, mint a kokóval: először ingyen kell adni, ha rászokott a nép, akkor lehet csak pénzt kérni érte.) A kérdés természetesen az: ki fizet majd a SITA-nak ezekért a hírekért – amikor már fizetős lesz (az összes vagy a nagy része) –, illetve milyen pluszbevételre számít a cég? Merthogy a szlovákiai magyar média eddig is a SITA vevője volt (nyomtatott lapok mellett a parameter.sk és a bumm.sk portálokon is lépten-nyomon SITA-hírbe ütközünk). Tény, hogy a szlovmagy újságírók dolgát nagyon is megkönnyítené, ha csak szerkeszteni, kiegészítgetni kellene az alaphírt, nem pedig még fordítani is. De: a potenciális vevőkör már eddig is vevő volt, kit lehet még rajtuk kívül megszólítani? Avagy ez a lépés egy megelőző csapás akart lenni az állami TASR felé, mely az utóbbi időben dömpingárakkal döngette a szlovákiai médiák kapuit. (Merthogy egy államilag dotált cég megengedheti magának a nem piaci árakat is...) S nagyon sok helyen befogadásra is lelt. Lehet, hogy a SITA mostani lépésével olyan helyzetet akart teremteni, hogy a közeljövőben jelenlegi magyar ügyfeleinek ne legyen oka (pénzügyi és emocionális – már ha utóbbiról beszélhetünk egyáltalán az üzleti életben) átpártolnia a konkurenciához? A magyar „szerkesztőség“ fenntartása ugyanis nem filléres mulatság – folyamatos közléshez legalább 2–3 emberre szükség van, s ez csak az abszolút minimum –, mégha csak félállásban vagy vállalkozói szerződéssel alkalmaznak is pár embert, akik ráadásul csak fordítani fogják a már meglévő szlovák híreket. Megjegyzendő: itt sem mindegy, hogy kiket (és mennyiért) szerződtet a cég. Ha ugyanis a hírek nem lesznek profin fordítva, jól megszerkesztve, akkor a vevőkör számára gyakorlatilag használhatatlanná válnak, s a szlovmagy médiamunkások inkább a szlovák eredetit fogják fordítani, mintsem az összecsapott fordításokat javítgatni. Ez utóbbival nem ritkán sokkal több bosszúság szokott lenni, mint a fordítgatással.
A próbálkozás mindenesetre egyedi és érdekes. Egyben docséretre méltó is – van olyan szlovák cég, mely a „magyar nyelvben“ is lát fantáziát.

Magasabb vagy alacsonyabb lesz a magyarok választási részvétele a Híd megjelenésének következtében? Egy blogger-körkérdésre adott válasz, mely ismeretlen okok miatt ott nem jelent meg, ahol kellett volna. (Azóta már igen).* Sebaj, itt elolvasható.

Ez nagyban fog függeni a kampánytól is. Ha szélsőségesen mocskolódó lesz, melyben mindkét fél a másik maximális lejáratására fog törekedni, akkor elképzelhető, hogy alacsonyabb lesz a „szlovmagy“ választók részvétele, mint legutóbb. Amennyiben ezt elkerüli a két párt, akkor viszont jó esély van arra, hogy nőjön a magyarok választókedve – hiszen a kínálat bővülésének köszönhetően a kereslet is nőhet. Erre már csak azért is van esély, mert 2006-ban alacsonyabb volt a részvétel – az országos, de egyben a magyaroké is – a négy évvel korábbihoz viszonyítva, ennek köszönhetően az MKP a 2002-es választósokhoz képest 52 ezer szavazatot vesztett (ha jól számoltam, ez a 2002-es szavazók 16 százaléka). Ám százalékban így is javult támogatottsága.

A részvételt befolyásolhatja az a tényező is, hogy a két párt külön indul-e. Ha választási koalíciót kötnének – aminek jelen esetben szinte semmi esélye sincs, de a túlélési ösztön talán belehajtja a politikusokat –, akkor véleményem szerint szintén alacsonyabb részvétellel kell számolnunk. Ráadásul a választók egy része a koalíciót úgy értékelné, hogy a politikusok eddigi szembenállásukat a jól fizető képviselői helyekért adták fel, ezért nem érdemlik meg az ő támogatásukat – s így távol is maradnának a szavazóurnáktól.

Ugyancsak alacsonyabb lehetne a részvétel, ha valamely magyar párt egy másik (szlovák) párttal lépne koalícióra. Erre, jelenleg úgy néz ki, a Hídnak van nagyobb esélye – például az SaS-szel vagy az SDKÚ-val. Ebben az esetben szerintem a Híd potenciális választóinak egy része úgy gondolná, hogy nem feltétlenül kell részt vennie a voksoláson, mert a koalíció „bebiztosította“ a pártnak a parlamentbe való bejutást, s így már nincs is szükség az ő szavazatára. Főként a kevésbé meggyőződéses választók vélekedhetnének így. (Ez viszont nem jelenti azt, hogy a Híd jobban jár, ha külön indul – az 5 százalékos küszöböt ugyanis korántsem biztos, hogy egyedül átugorja…).

A szlovákiai magyar politikusok kevés újat tudnak mondani a választóknak, a szavazók nagy része ráadásul szerintem már unja is őket – elvégre nagy részük már 20 éve „oldja“ a mi problémáinkat, idézőjeles vagy tényleges sikerrel –, tehát nem a rajongás vagy az „új témák“ vinnének több magyart az urnákhoz. Sokkal inkább az a kicsit csalóka tény, hogy igazi választási lehetőség van, meg lehet mutatni, „ki az erősebb“, „ki a jobb“. Olykor ez is elég a nagyobb választási részvételhez.

Összességében, én inkább arra hajlok, hogy nem lesz alacsonyabb a „szlovmagy“ szavazók részvétele, mint négy évvel ezelőtt. Ugyanakkor mindezt nehéz lesz utólagosan lemérni, hiszen a Híd több szlovák szavazatot is szerezhet, mint négy illetve nyolc éve az MKP, így könnyen meglehet, hogy az MKP és a Híd szavazatainak mechanikus összeadásával nem kapunk választ az ankétban feltett kérdésre.

* A bejegyzés legelején szereplő kérdést a bumm.sk főszerkesztője – aki maga is szlovmagy polblogger – tette fel egy szlovmagy polblogger forumon a többi bloggernek. Azzal, hogy a valaszok egy cikkben jelennek meg. Jelen blog szerzője ezt időben elküldte a kérdést feltevő személy által megadott címekre, ám eddig ismeretlen ok miatt – talán a technika ördöge (?) –, ez nem jelent meg az arra szánt helyen.
* breaking news – azóta jelzett a kérdést feltevő, a válasz így az „eredeti“ helyén is olvasható lesz.
* legfrisebb – a bejegyzés valóban megjelent az adott oldalon.

Hány linkelés kell egy rossz forrásmegjelöléshez?

Szerencsés helyzetben elég már egy is. Sok vagy kevés? Attól függ, kinek.

A Népszabadság online ma (hétfő, január 11.) egy hosszabb írásában a szlovákiai „bombaüggyel“ foglalkozik – a bombával, melyet ugyebár a poprádi rendőrök küldtek Írországba. A cikket egy ismerősen csengő kommentár mondataival vezeti fel, majd annak rendje s módja szerint meg is adja, hogy ki írta ezt: „...véli a bumm.sk kommentárja.“ Benne a link. Mely valóban egy bummon megjelent írásra mutat. Pontosabban egy bummon elkezdődő írásra, mely felébe vágva véget ér, a folytatás pedig egy linken érhető el. A link az egyik ismert szlovmagy blogger és hírlapíró blogjára visz minket, ahol az illető Új Szóban leközölt kommentárját találjuk.
A kör bezárult, avagy így lesz egy újszós kommentárból a bumm kommentárja. A Népszabadságon.

A Hírlapíró Szótlan Tizedes Philosophikus Komáromi Körképe

Halloween vigíliáján hajoltak össze újfent a szlovmagy bloggerek. A tetthely ezúttal a fővárosi Budvar Pub volt.

A jelenlévők a kormány, a közállapotok, az MKP, a Híd, valamint a felvidéki magyar közéleti restség és hülyeség szidalmazása után a következőkben egyeztek meg:

1. Felvidéki magyarnak lenni cool. Tegyünk érte, hogy ezt mások is így lássák! Dolgozzunk a felvidéki és a regionális identitás kialakításán, mert ezek egyelőre hiánycikknek számítanak.

2. Arányaiban szemlélve kevés a szlovmagy polblog. Mivel a bloggergyártás - bár kellemes, de - nagyon időigényes folyamat, nem errefelé vezet az út. Írjon mindenki sok jó posztot! Kövessük figyelemmel a megyei választásokat is!

3. Kövessük Tizedes kollégát abban, ami neki már van, a többieknek meg még nincs!

4. Éljünk környezettudatosan, és használjunk szabad szoftvereket. Most jelent meg az Ubuntu Linux új verziója.

5. Igen a megbékélésre, nem az erről szóló pártmaszlagokra!

A tudatmódosító szerek fogyasztásával egybekötött rendezvény résztvevői a következő blogok szerzői voltak (az ülésrend szerint):

Philosophus Naplója, Komáromi blog, Tizedes, A hírlapíró és a halál, Körkép, Szótlan Szemtanú

Egy jó szakember

Minek a mentelmi jog? Pláne egy jó szakembernek? Aki mégcsak nem is képviselő. Mert nem lehet az, ezt már 2000-ben tudatták vele. Vagy mégiscsak honatya lenne?

Az a piszkos immunitás. Ezúttal egy bizonyos smeres képviselőt ért utol a sors, aki egy cigánylánnyal akart csintalankodni, amiért a csaj fickója beütötte a képviselő úr autójának üvegét. Ő pedig ezért kissé inzultálta. Állítólag.
Ám mivel az illető azóta már képviselő lett, az ügyészség tehetetlen. A parlament ugyanis – amint az várható volt egy kormánypárti politikus esetében – nem függesztette fel az elvtárs mentelmi jogát. Az ügy mondhatni klasszikus darab, több tucat ehhez hasonlót láttunk már az elmúlt másfél évtizedben a szlovák törvényhozásban. Az ok, amiért ezt a bejegyzést idetosszantottam, egy korábbi Nové Slovo-interjú, mely a képviselő úr nevével kapcsolatban eszembe jutott. Vagyis a baloldali hetilap egyik beszélgetőestjén elhangzottak lejegyzése. 2000-ből. Akivel pedig beszélgettek, az Robert Fico akkori ellenzéki pártelnök, jelenlegi kormányfő. Az elvhű politikus.

„...Mondok egy ember, egy embert, aki csillagos egyesre teljesített. Jano Kvorka, aki eljött a pártalapító kongresszusra, elviselte a küldöttek lenéző tekinteteit és értesült arról, hogy soha semmilyen magas pártfunkciót nem tölthet be, nem lehet képviselő vagy miniszter. Pedig ő az egyik legjobb regionális koordinátor. Ha mindenki ilyen volna, a Smernek ma 30 százalékos támogatottsága lenne.“ (kiemelések tőlem, az eredeti megtalálható itt)


Megj.: a linkelt beszélgetés egy nagyszerű forrás. Aki türelmesen végigolvassa, az láthatja, mennyi mindenben változott meg azóta a kormányfő véleménye, s pont fordítva, mi mindent lehetett már akkor „kiolvasni“ belőle.