2009. szeptember 8., kedd

Kitiltották Szlovákiából a dalai lámát

A szlovák kormány délután fél négykor diplomáciai jegyzékben tiltotta meg Tendzin Gyacónak, a 14. dalai lámának, hogy belépjen Szlovákia területére.

A lámát a látogatásról a nap közben az államfő, a miniszterelnök és a házelnök is megpróbálta lebeszélni, ám mivel Gyacó kitartott korábbi döntése mellett, hogy átveszi a Ján Langoš-díjat, a kormány délutáni rendkívüli ülésén úgy döntött, megtiltja a tibeti szakadár vezetőnek, hogy a független és szuverén szlovák állam területére lépjen. „A dalai láma provokál, ugyanis a díj átadására szeptember 9-én, a holokauszt szlovákiai emléknapján kerülne sor. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy szlovákiai zsidók tízezreit hurcolták el országunkból koncentrációs táborokba, a láma pedig ezzel kapcsolatban egyszer sem adott hangot bánatának“ - mondta még délelőtt Robert Fico kormányfő, miután Štefan Harabin legfelsőbb bíró társaságában megkoszorúzta az elhurcolt zsidóknak emléket állító pozsonyi szobrot.
A miniszterelnök szerint elfogadhatatlan, hogy a független és szuverén Szlovákiába – akárcsak magánjellegű látogatásra is – olyan külföldi politikus érkezzen, aki nyíltan szeparatista nézeteket hirdet és szélesebb autonómiát kíván országának. „Nem engedjük, hogy ilyen radikális nézeteket valló emberek mérgezzék a közbeszédet“ – mondta a kormányfő. Miroslav Lajčák külügyminiszter a sajtó kérdéseire válaszolva hozzátette: a láma hivatala csak három nappal a látogatás előtt jelentette be hivatalosan, hogy Gyacó Szlovákiába készül, ezért sem tudtak korábban reagálni a helyzetre. „A szerdai díjátadáson ráadásul egy magas szlovák közjogi méltóság sem vesz részt, a láma nem hívta meg sem Ivan Gašparovič államfőt, sem a miniszterelnököt“ – tette hozzá Lajčák. Arra a felvetésre, hogy a szervezők az elnököt és a kormányfőt is meghívták, de azok nem fogadták el a meghívást, Fico azt mondta: ne keressék „a kákán is a csomót“. „A tibeti újságírók bezzeg nem ilyen szőrszálhasogatók, mint önök, csak a szlovák sajtó képes még egy ilyen, az ország szuverenitását és méltóságát érintő ügyben is az államot és engem támadni“ – fejtette ki a kormányfő.
A lámának az országba történő belépést megtagadó diplomáciai jegyzéket Ján Packa országos rendőrfőkapitány adta át fél négykor a pozsonyi reptéren, még mielőtt Gyacó kilépett volna az őt szállító repülőgépből. „Nem provokálni jöttem, tiszteletben kívánom tartani a nemzetközi jogot, mégha nem is vagyok jogász. Elszomorít ez a hozzáállás, továbbállok, de még visszajövök“ - üzente szóvivőjén keresztül a mindig mosolygó dalai láma. A láma repülőgépe négy órakor szállt fel a pozsonyi reptérről és öt perc múlva kilépett a szuverén szlovák légtérből.

Upgrade: a bejegyzés természetesen álhír.

2009. augusztus 19., szerda

A nagyon hülye

Dag Daniš, a Pravda jegyzetírója már sokszor bizonyította, hogy magyar ügyekben jobb, ha ki sem nyitja a száját. Mai jegyzete ezért nem is lehet meglepő.

Sokkal elszomorítóbb viszont, ha belegondolunk, hogy egy olyan napilapban osztja meg az olvasókkal gondolatait, amely a Sme mellett a másik országos véleményformáló napilap. Merthogy több nincs is. (Ott van még a Hospodárske noviny, de az gazdasági lap és viszonylag alacsony az olvasottsága is.)
Hogy várjunk normális párbeszédet, értelmes gondolatokat akkor, amikor még egy ilyen napilap sem képes tárgyilagosan, higgadtan hozzátenni valamit a szlovák–magyar párbeszédhez? Ha még ez a botrányos jegyzetíró is csak az érzelmeken lovagol. Vagy direkt teszi ezt? Hogy nőjön az eladottság? Nem hiszem...

2009. július 24., péntek

EP

Sok fontos dologgal foglalkoznak a sokak által – abba most ne menjünk bele, hogy jogosan vagy jogtalanul – gittegyletnek nevezett Európai Parlamentben. Az EP weboldalának szerkesztői szerint az egyik legfontosabb a szénlábnyomuk. Marha fontos. A képet látható kvízkérdés az EP weboldalának kezdőlapján volt látható néhány nappal ezelőtt.

2009. június 25., csütörtök

Szenilis vagy palira vesz? Mindkettő?

Egy linkre kattintva jutottam ehhez az interjúhoz. Nem nagyon érdekelt (nem is értem, mi célból születnek ilyen interjúk...), de az első kérdést és választ elolvastam. Ennyi elég is volt...

„Tudja, az elmúlt húsz évben voltam én kis ellenzéki frakció vezetője, nagy kormánypárt politikusa, házelnök, politizáltam nagy ellenzéki és szűk többséggel működő kormánypárti frakcióban. Csak ragadt rám valami ennyi idő alatt...“
Majd egy mondattal arrébb ugyanő:
„Mivel a hatalmi technikáknak sem ismerője, sem részese, sem támogatója nem vagyok, ezért a jövőbeni szerepvállalásommal kapcsolatban bennem is sok a bizonytalanság.“
Hogyan veheti valaki ennyire hülyére az olvasót? Évekig nomenklaturista állampárti apparátcsik és politikus, kommunista belügyminiszter-helyettes, majd frakcióvezető, házelnök, képviselő. Fia egy ideig kormányszóvivő. És ezek után még van képe azt mondani, hogy ő nem ismeri a hatalmi technikákat. Grrrr.

2009. június 11., csütörtök

A tinik nem szakadnak...

Az MKP-„doraszt“ kitart a párt mellett és elítéli azokat, akik hátat fordítottak a magyar egységnek. Hivatalosan. Majd meglátjuk, hány dorasztista ért egyet ezzel az állásfoglalással. Pikáns helyzetek jöhetnek.

Egy pártosztódást mindig érdekes, sokszor mulattató dolgok kísérnek. Például ilyenkor sokan elkezdenek mocorogni, de még kivárnak. Helyezkednek. Majd megfelelő időben dobbantanak. Innen oda. Onnan ide.
Ma az MKP Ifjúsági Csoportja egy közleménnyel örvendeztette meg a nagyérdeműt – az ifjak a magyar egység szempontjából nagyon veszélyesnek tartják Bugárék hídverő kezdeményezését. Kíváncsian várjuk, a doraszt vezetőségéből hányan gondolják majd úgy, ez így nem igaz, s mennek inkább Hidat építeni. Elvégre: előbb-utóbb a Hídnak is kell egy ifjúsági tagozat, nemde?...
Az ICS vezetőségi tagjai közül többen kapcsolhatók – rokoni- vagy munkakapcsolaton keresztül – bizonyos MKP-s csúcspolitikusokhoz. Így várhatóan majd a magukat függetlenként aposztrofáló „dorasztisták“ is aszerint maradnak vagy dobbantanak, ahogyan a felettük állók eljárnak. Például ha Farkas Iván egy szép napon úgy gondolja, valamilyen oknál fogva – mert mondjuk a Híd pártpreferenciái magasabbak, mint az MKP-é (véletlenül még ilyen is lehet) – átlép Bugárékhoz, akkor több mint valószínű, hogy az MKP ICS elnöke – bizonyos Nagy Péter, civil foglalkozását tekintve bizonyos Farkas Iván parlamenti asszisztense – is úgy fogja gondolni, hogy nem teljesen korrekt az, amit most megfogalmaztak. S kívül – esetleg egy hidas ifjúsági szervezetben – tágasabb. Meg jobb. A potenciális kilépő párosok sora természetesen tovább folytatható...
Majd meglátjuk.

2009. június 2., kedd

Európai luxus

Az európai parlamenti választás gyakorlatilag az egyetlen olyan szavazás, ahol megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy elégedetlenségünket hangosan is kinyilvánítsuk. Máskor csak morgolódhatunk, hogy aztán az általunk kisebb rossznak vélt pártra, politikusra szavazzunk. Mert kell. Hogy bejusson. Hogy minél nagyobb számban ott legyünk. Hogy ők ott legyenek.

Én már nem megyek el még egyszer ezekre a hülyékre szavazni – van a nyájas olvasónak az elmúlt évekből ilyen és hasonló beszólásokkal tapasztalata? Biztos. És mi lett a nagy „megmondás“ eredménye? Igen, 95 százalékban az imigyen morgolódó ember mégiscsak elment és teljesítette „polgári kötelességét“. Szlovákiai magyarként ez azt jelenti, hogy bedobta az MKP politikusainak listáját tartalmazó borítékot a szavazóurnába. Aztán hazament, másnap reggelig izgult egy kicsit-nagyon, majd konstatálta, hogy „igen, ott vannak, nem ment kárba az én szavazatom sem“. Hogy utána a következő x évben megint mérgelődjön egy sort. Mert ők annyira hülyék, de annyira, én biziskola, hogy nem megyek el legközelebb szavazni – igen, az eredményt ismerjük...
A hét végén sorra kerülő EP-választás gyakorlatilag az egyetlen olyan szavazás, amikor nem muszáj. De még mielőtt folytatnám a sort, figyelmeztetném nagymagyar és nemzetmentő (plusz pozíciómentő) olvasóimat: eretnek gondolatok következnek. Mi történik, ha fele annyi magyar megy el szavazni, mint öt éve? Mi történik, ha az évek óta jellemző töketlenkedést megunó választó azt mondja, hogy bezzeg ő szarik rá, ezúttal inkább kirándul egyet szombaton? Semmi. Vagyis: ezentúl nem kettő, hanem csak egy képviselőnk lesz Brüsszelben és Strassburgban. Tragédia? Nem hinném. Az már problémásabb lenne, ha a szlovák parlamentben 20 mameluk helyett csak 9 ülne, ha a megyei képviselőtestületekben marginális szerepük lenne a magyar képviselőknek, ha a helyhatósági választások alkalmával otthon maradnánk. De hogy a brüsszeli gittegylet 736 képviselőjéből 2 vagy 1 szlovákiai magyar – amikor van ott másik 22 magyar Magyarországról, x magyar pedig Erdélyországból –, abszolút nem oszt, nem szoroz. Pofázni, ha kell, egy is tud. Sokkal többet pedig úgysem lehet tenni.
Ezzel szemben viszont talán ilyen módon is elmondhatja a választó véleményét pártunkról, „kormányunkról“. Azzal, hogy nem megy, vagy ha igen, másra szavaz. Ilyenkor megengedheti magának.
A távolmaradásnak (vagy félreszavazásnak) és az ebből következő diametrálisan rosszabb MKP-szereplésnek csak egy negatív hozadéka lenne: akadna pár okos ember, aki ezt azzal magyarázná, hogy bezzeg, ha a Béla lenne az elnök, akkor másképpen nézne ki minden... Pedig nem nagyon. Csak a vakolat lenne talán tartósabb.

2009. május 28., csütörtök

Gyorsforgalmi miniszterek

A miniszteri autók nagy és gyors autók. A nagy és gyors autók pedig arra vannak, hogy gyorsan közlekedjenek – vélik nálunk sokan, köztük a miniszterek is.

Pedig nem, attól, hogy valaki miniszteri autóval utazik, nem jelenti azt, hogy országúton 150-el hajthat. Tudom, ez mind fölösleges lárifári, mert a gyakorlat nálunk olyan, amilyen. Minden miniszter(i kocsi) magasról szarik a szabályokra. Így volt ez 15 éve, 5 éve és így lesz még legalább 5 év múlva is. Ezt a rövid elméleti felvezetést csak azért írtam, hogy kontextusba tudjuk helyezni Dušan Čaplovič rakatnyi közjóért felelős kormányalelnök pénteki szolgálati útjait.
A Čaplovič sajtósa által ma kiadott közlemény arról tudósít, hogy a jobb körökben – teljes joggal – csak szalonnacionalistának titulált miniszterelnök-helyettesre holnap sűrű program vár. 10 órakor Párkányban csehszlovák és magyar katonasírokat koszorúz a párkányi csata 90. évfordulója alkalmából – igen, állítólag ilyen is volt (a közlemény szerint a magyar hadsereg „megtámadta“ a várost, de a csehszlovákok megverték őket) –, a heppening után pedig a kormányalelnök „részvételét a város jelen levő vezetőivel és polgáraival történő eszmecserére is felhasználja“. Szóval 10-kor kezdődik az eksön – ami általában késni szokott x percet –, ezen szónokol, koszorúz, majd a végén kedélyesen cseverész egyet.
A miniszter pénteki programjának következő pontja: 14.00, Kiszucaújhely, ahol egy iskolafelújítási projekt záróakkordján vesz részt.
10 óra Párkány, sűrű programmal, 14 óra Kiszucaújhely. A maps.google útkeresője szerint a legrövidebb úton 3 óra 13 perc. Miben fogadunk, hogy Čaplovič 11 előtt nem megy el Párkányból, s hogy ennek ellenére már 14 óra körül vígan a célállomáson lesz?
Ha valaki péntek délután egy után Vágbeszterce vagy Turócszentmárton magasságában leülne a főút mellé, garantált, hogy legalább egy 140-nel robogó fekete BMW-t láthatna.
Persze Čaplovič védekezhetne azzal is: mit tegyek, ha ilyen szorosra tervezik a programomat? De inkább: miért tervezi a miniszter ilyenre a programját, ha tudja, hogy ezt csak haláltempóban lehet teljesíteni?