Ma este háromnegyed kilenckor egymásnak esik a két legjobb európai liga friss győztese, hogy megmérkőzzenek a legnagyobb presztízsű európai serlegért. Mindenki álomdöntőt vár. A résztvevőket nézve az is lesz, de nagy az esélye, hogy ez is egy taktikai csatározások miatt nézhetetlenné fajuló döntővé válik. Az elmúlt évtizedek álomdöntőinek nagy része sajnos ilyen volt. E sorok szerzője abban a szerencsés helyzetben van, hogy elmondhatja magáról, mindkét döntőbeli csapat szimpatikus számára. Ugyanakkor bevallottan a katalán alakulat az igazi kedvence. Illetve az, amit általában a pályán „művelnek“. Így akármelyik gárda is nyer ma, ha megérdemelt lesz, a szerző nem lesz különösen elégedetlen. Hacsak egy kicsit amiatt nem, ha esetleg nem jönne össze a triplázás, hiszen erre mégis viszonylag ritkán adódik alkalom...
A mai döntő abból a szempontból is rendhagyó, hogy ritkán jut el idáig két olyan csapat, amelyik az egész évben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, saját, magasan jegyzett bajnokságának tagjai felé nőtt, és megérdemelten jutott el oda a BL-ben is, ahová. És emellett még nézhető, modern, szerethető focit játszik. Meg persze a többiek is elismerik, hogy ott a helye. Utoljára ilyen döntőt 1999-ben láthattunk a Nou Campban, a most is döntős és címvédő MU és az akkor nagyon peches Bayern jóvoltából (mindkét csapat bajnos és hazai kupagyőztes is volt már akkor). És itt tegyük hozzá: emlékeim szerint az a meccs sem színvonala miatt lett emlékezetes. Hanem az utolsó három perc miatt...
1999 előtt talán 1994-ben került sor utoljára ilyen döntőre, és itt is van – és lehet – pár rokon vonás a maival. Egyrészt az FC Barcelona játszotta, amely akkor is, most is bajnok hazájában (habár akkor csak az utolsó fordulóban vált azzá), másrészt pedig akár hasonlóan sokkoló eredmény is születhet a találkozón.
Igen, ebben a meccsben minden benne van. Míg egy MU-Chelsea döntőről előre meg lehetett jósolni, hogy nem lesz egy lehengerlő előadás – merthogy a Chelsea ehhez nem partner –, addig a mai két döntős neve garancia arra, hogy semmire sem vehetünk mérget.
Szinte biztos, hogy mindkét csapat gólt, gólokat fog akarni lőni – ez a mai fociban már nem teljesen természetes, lásd például a fentebb említett kék alakulatot –, de ugyanakkor nem szeretne először „inkasszálni“. Ezen szerény véleményem szerint nagyon sok fog múlni.
Az első gólon. Ha a 60. perc magasságáig nem születik találat, a címben megjósolt döntőre lesz a legnagyobb esély. Taktikázás, próbálkozás, helyzetecskék, mezőnyjáték. Ilyen esetben agyon szoros eredmény várható, a győzelemhez pedig talán egy jó adag szerencsére – akár á la 99 – is szükséges lesz. Ha az első gól még a 30. percig megszületik, szinte biztos, hogy szebb mérkőzésre lesz kilátás. Olyan meccsre, amelyben viszont akár a sok, nagyon sok gól is benne van. Itt ugyanis érvényes, hogy mindkét csapat képes nagyon sok gólt rúgni még a legerősebb ellenfeleknek is. Ha valamelyik szekér beindul, a második rúgott gól után valószínűleg már csak az lesz a kérdés, hogy mikor állnak le a fiúk.
1-0? 3-2? Tizenegyesek? Vagy 3-1, 4-0?
Én ez esetben inkább nem tippelnék. Győzzön a jobbik! Személy szerint remélem, ez ma este a Barca lesz.
A mai döntő abból a szempontból is rendhagyó, hogy ritkán jut el idáig két olyan csapat, amelyik az egész évben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, saját, magasan jegyzett bajnokságának tagjai felé nőtt, és megérdemelten jutott el oda a BL-ben is, ahová. És emellett még nézhető, modern, szerethető focit játszik. Meg persze a többiek is elismerik, hogy ott a helye. Utoljára ilyen döntőt 1999-ben láthattunk a Nou Campban, a most is döntős és címvédő MU és az akkor nagyon peches Bayern jóvoltából (mindkét csapat bajnos és hazai kupagyőztes is volt már akkor). És itt tegyük hozzá: emlékeim szerint az a meccs sem színvonala miatt lett emlékezetes. Hanem az utolsó három perc miatt...
1999 előtt talán 1994-ben került sor utoljára ilyen döntőre, és itt is van – és lehet – pár rokon vonás a maival. Egyrészt az FC Barcelona játszotta, amely akkor is, most is bajnok hazájában (habár akkor csak az utolsó fordulóban vált azzá), másrészt pedig akár hasonlóan sokkoló eredmény is születhet a találkozón.
Igen, ebben a meccsben minden benne van. Míg egy MU-Chelsea döntőről előre meg lehetett jósolni, hogy nem lesz egy lehengerlő előadás – merthogy a Chelsea ehhez nem partner –, addig a mai két döntős neve garancia arra, hogy semmire sem vehetünk mérget.
Szinte biztos, hogy mindkét csapat gólt, gólokat fog akarni lőni – ez a mai fociban már nem teljesen természetes, lásd például a fentebb említett kék alakulatot –, de ugyanakkor nem szeretne először „inkasszálni“. Ezen szerény véleményem szerint nagyon sok fog múlni.
Az első gólon. Ha a 60. perc magasságáig nem születik találat, a címben megjósolt döntőre lesz a legnagyobb esély. Taktikázás, próbálkozás, helyzetecskék, mezőnyjáték. Ilyen esetben agyon szoros eredmény várható, a győzelemhez pedig talán egy jó adag szerencsére – akár á la 99 – is szükséges lesz. Ha az első gól még a 30. percig megszületik, szinte biztos, hogy szebb mérkőzésre lesz kilátás. Olyan meccsre, amelyben viszont akár a sok, nagyon sok gól is benne van. Itt ugyanis érvényes, hogy mindkét csapat képes nagyon sok gólt rúgni még a legerősebb ellenfeleknek is. Ha valamelyik szekér beindul, a második rúgott gól után valószínűleg már csak az lesz a kérdés, hogy mikor állnak le a fiúk.
1-0? 3-2? Tizenegyesek? Vagy 3-1, 4-0?
Én ez esetben inkább nem tippelnék. Győzzön a jobbik! Személy szerint remélem, ez ma este a Barca lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése