Minden annak a bizonyos második Dzurinda-kormánynak a töketlenkedésével kezdődött. Az unió tagjai közé vett minket, sőt, még egy rakás vissza nem térítendő támogatást is megszavazott nekünk. Eurómilliárdokat 2013-ig. De ugyebár ez a Dzurinda képes volt odaadni a szerencsétlen MKP-nak az uniós támogatások lehívása szempontjából kulcsfontosságú tárcák nagy részét, az eredmény pedig nem sokat váratott magára. Alig jött a lé, az unió pedig toporzékolt, hogy nem merítünk kellő tempóban.2006-ban jött Fico és csapata. A fiúk először körbenéztek, felmérték a terepet, összeírták a károkat, majd munkához láttak. Érezték, hogy sürget az idő, gyorsan le kell hívni az uniós milliárdokat, mert különben örökre elvesznek számunkra. Nagy gyorsan pályázatokat írtak ki, ahol csak lehetett, elfaliújságolták. Pechükre jelentkező alig volt, minden tenderre csak egy-egy konzorcium vagy cég nyújtott be pályázatot.
Az idő még tovább sürgetett, sok a formalitás a tendergyőztes cégekkel történő szerződésírások körül is. A pénzt meríteni kellett, de gyorsan, nagyon gyorsan, így végül nem maradt más hátra, mint két-háromszoros áron tévéreklámokat készíttetni, kétszázszoros áron logókat terveztetni. Veszett volna kárba, s vándorolt volna inkább vissza a brüsszeli főkasszába az országunknak odaítélt temérdek pénz? Nincs jobb helyen az a hazai vállalatoknál?
A hülye sajtó viszont ezt nem érti. Ők mindenáron vért szeretnének látni folyni. Kétmilliós logó, botrány. Faliújságtender, botrány. De hát mit kellett volna tenni? Hagyni veszni a pénzt?
A rohadt ellenzék meg röhög a markába. Sunyi módon meghúzódik, néha előhúzza a témát – „váltsuk le a minisztert“ –, pedig nagyon jól tudják, hogy mindez miattuk van így. Csak ők tehetnek róla. Minden jó elrontói.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése