Az európai parlamenti választás gyakorlatilag az egyetlen olyan szavazás, ahol megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy elégedetlenségünket hangosan is kinyilvánítsuk. Máskor csak morgolódhatunk, hogy aztán az általunk kisebb rossznak vélt pártra, politikusra szavazzunk. Mert kell. Hogy bejusson. Hogy minél nagyobb számban ott legyünk. Hogy ők ott legyenek. Én már nem megyek el még egyszer ezekre a hülyékre szavazni – van a nyájas olvasónak az elmúlt évekből ilyen és hasonló beszólásokkal tapasztalata? Biztos. És mi lett a nagy „megmondás“ eredménye? Igen, 95 százalékban az imigyen morgolódó ember mégiscsak elment és teljesítette „polgári kötelességét“. Szlovákiai magyarként ez azt jelenti, hogy bedobta az MKP politikusainak listáját tartalmazó borítékot a szavazóurnába. Aztán hazament, másnap reggelig izgult egy kicsit-nagyon, majd konstatálta, hogy „igen, ott vannak, nem ment kárba az én szavazatom sem“. Hogy utána a következő x évben megint mérgelődjön egy sort. Mert ők annyira hülyék, de annyira, én biziskola, hogy nem megyek el legközelebb szavazni – igen, az eredményt ismerjük...
A hét végén sorra kerülő EP-választás gyakorlatilag az egyetlen olyan szavazás, amikor nem muszáj. De még mielőtt folytatnám a sort, figyelmeztetném nagymagyar és nemzetmentő (plusz pozíciómentő) olvasóimat: eretnek gondolatok következnek. Mi történik, ha fele annyi magyar megy el szavazni, mint öt éve? Mi történik, ha az évek óta jellemző töketlenkedést megunó választó azt mondja, hogy bezzeg ő szarik rá, ezúttal inkább kirándul egyet szombaton? Semmi. Vagyis: ezentúl nem kettő, hanem csak egy képviselőnk lesz Brüsszelben és Strassburgban. Tragédia? Nem hinném. Az már problémásabb lenne, ha a szlovák parlamentben 20 mameluk helyett csak 9 ülne, ha a megyei képviselőtestületekben marginális szerepük lenne a magyar képviselőknek, ha a helyhatósági választások alkalmával otthon maradnánk. De hogy a brüsszeli gittegylet 736 képviselőjéből 2 vagy 1 szlovákiai magyar – amikor van ott másik 22 magyar Magyarországról, x magyar pedig Erdélyországból –, abszolút nem oszt, nem szoroz. Pofázni, ha kell, egy is tud. Sokkal többet pedig úgysem lehet tenni.
Ezzel szemben viszont talán ilyen módon is elmondhatja a választó véleményét pártunkról, „kormányunkról“. Azzal, hogy nem megy, vagy ha igen, másra szavaz. Ilyenkor megengedheti magának.
A távolmaradásnak (vagy félreszavazásnak) és az ebből következő diametrálisan rosszabb MKP-szereplésnek csak egy negatív hozadéka lenne: akadna pár okos ember, aki ezt azzal magyarázná, hogy bezzeg, ha a Béla lenne az elnök, akkor másképpen nézne ki minden... Pedig nem nagyon. Csak a vakolat lenne talán tartósabb.
A hét végén sorra kerülő EP-választás gyakorlatilag az egyetlen olyan szavazás, amikor nem muszáj. De még mielőtt folytatnám a sort, figyelmeztetném nagymagyar és nemzetmentő (plusz pozíciómentő) olvasóimat: eretnek gondolatok következnek. Mi történik, ha fele annyi magyar megy el szavazni, mint öt éve? Mi történik, ha az évek óta jellemző töketlenkedést megunó választó azt mondja, hogy bezzeg ő szarik rá, ezúttal inkább kirándul egyet szombaton? Semmi. Vagyis: ezentúl nem kettő, hanem csak egy képviselőnk lesz Brüsszelben és Strassburgban. Tragédia? Nem hinném. Az már problémásabb lenne, ha a szlovák parlamentben 20 mameluk helyett csak 9 ülne, ha a megyei képviselőtestületekben marginális szerepük lenne a magyar képviselőknek, ha a helyhatósági választások alkalmával otthon maradnánk. De hogy a brüsszeli gittegylet 736 képviselőjéből 2 vagy 1 szlovákiai magyar – amikor van ott másik 22 magyar Magyarországról, x magyar pedig Erdélyországból –, abszolút nem oszt, nem szoroz. Pofázni, ha kell, egy is tud. Sokkal többet pedig úgysem lehet tenni.
Ezzel szemben viszont talán ilyen módon is elmondhatja a választó véleményét pártunkról, „kormányunkról“. Azzal, hogy nem megy, vagy ha igen, másra szavaz. Ilyenkor megengedheti magának.
A távolmaradásnak (vagy félreszavazásnak) és az ebből következő diametrálisan rosszabb MKP-szereplésnek csak egy negatív hozadéka lenne: akadna pár okos ember, aki ezt azzal magyarázná, hogy bezzeg, ha a Béla lenne az elnök, akkor másképpen nézne ki minden... Pedig nem nagyon. Csak a vakolat lenne talán tartósabb.
2 megjegyzés:
Hmmm - érdekes meglátások ... ami a szövegben talán nincs eléggé reflektálva az az, hogy adekvát-e a "luxus" képviselők fizetése a végzett munkájukhoz ... én csak egy nevében beszélhetek, bár nincs szükség rá hogy védjem, de úgy érzem az igazságot illik felfedni és védeni: Bauer Edit képviselő asszonyt úgy ismeretem meg mint egy energikus és a Felvidéki magyarságért (milyen érdekes hogy ez épp egyező az MKP álláspontjával ...) kiálló és a keretek között lehetséges fegyverekkel harcoló embert. Van egy társulat a Carissimi (http://www.carissimi.sk/) amelynek alapítótagjai között volt s biztos nem túlzok ha azt állítom (igaz nem is bizonyítom) hogy fizetéséből is juttat eme nemes célra ... s számomra egy politikus mérvadója a személyisége s nem a párttagsága (utalok itt Robert Schumanra s tényre hogy elindult boldoggá avatási szertartása). azt hogy a EÚ parlament 736 képviselője hogy s mint végzi munkáját nem az én posztom megítélni de vannak emberek akik ennek a "luxus" állapotnak nemcsak a haszonélvezői hanem tevékeny "aktivistái"...
Üdv. J. Laci (Félből)
Lehet hogy valakinek olybá tűnhet (nevezzük őket nevén euroszkepticistáknak) hogy amint idézlek: "Pofázni, ha kell, egy is tud. Sokkal többet pedig úgysem lehet tenni." minimálisan diszkurzus tárgya ez az állítás eléggé silány és érdemtelen dolog lenne csak ezért képviselőnek lenni s nem hinném hogy alaptalan az EÚ mint intézmény .. vagy legalábbis szeretném azt hinni hogy nem s hogy itt azért születnek dolgok "szépek" és "jók" (direkt módion teszem idézőjelbe ezeket az Arisztotelész által is sokszor sokféleképpen magyarázott fogalmakat ...) így a teljesség igénye nélkül: egységes SMS árak (aszem 13 cent) a régi sokat fogyasztó körték kiiktatása, halászati kvóták betartása, a nők esélyegyenlőségét biztosító törvények és szabályok (persze itt azért van különbség a "de jure" és a "de facto" között de ez nem lehet indok arra hogy a terv - törvénytervezet alapvetően egy jó célra szolgál). Nos én ehhez ennyit, de hát érthető az álláspontod s lényegében megfogalmaztad azt, hogy hogy lássa ezt az aki ebbe nem lát bele, csak talán nem árt egy két dolognak rámutatni a pozitív oldalára is, aztán vegye ki ki-ki azt amit választ ...
Megjegyzés küldése